Nagykárolyi Hirlap, 1899 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1899-09-13 / 3. szám
ffa>r*Itárj)1r, 1890. I. «^vfolyatt: 0«iU Szám« Szerda, szeptember 13.. MgykIIMhiIIp Társadalmi, szépirodalmi és közgazdasagi hetilap MEGJELELIK MILDEN SZERDÁN REGGEL. ELŐFIZETÉSI-DIJAK: Egy évre ............................... . . 3 frt. Fél évre..........................................1 „ 50 kr. j Negyed évre.................................... 75 „ Egy es szára ára 8 kr. Tanítóknak és községi jegyzőknek egy évre 2 fit' Megyénk monográfiája érdekében. (Folytatás és vége.) Már ávekkel ezelőtt, midőn először felszínre lett hozva a millenium megünneplésének szép gondolata, a nyilvánosság szőnyegére dobott sok ezer tarkábbnál farkább terv között, volt egy, mely ha megvalósul | igazán méltó dísze lenne egy ezer éves nemzetnek ; valóságos erkölcsi világitó torony, melynek fénye, mig egyrészt az ezer éves mulat kellő világításban mutatná be, ! másrészt messze előre vetné sugarait, a jövő j nemzedékek szivébe és leikébe. Ugyanis a napi sajtóban meg lett pendítve az eszme, 1 hogy írják meg eddig nem létezett nagy arányokban Magyarország történetét, kimentén, a részietek lehető kidomboritásával és főként a történeti tényeknek alapos lélektani bonczolásáyal. Mert már régen el- ! ismert dolog, hogy a történelem nem a. véletlen által egymásra halmozott, -sokszor összefüggéstelen eseményekből áll, hanem a történáiemnek is meg van a maga logi- , Iája, lévén minden történeti tény szintén csak emberi agyban született gondolat kifolyása és következménye. Persze ennek a-----logikának egészén más, sokkai komplikál- ! ta bb rendszere van, mert itt nem egy egyed- r.ek a gondolatmenetét kell anatómiailag | taglalni, hanem egy összességnek. Igaz ugyan, hogy az összesség is csupa egye- dekből áll, de egy összeség állal előidézett vagy véghezvitt tényben, sohasem jut kiíeje- zésre teljesen s részletesen, az összesség vala’ melyegyedének az akarata. Mindegyik mérleg be dobja és érvényre aktija juttatni a saját nézetét, mikor aztán ez a sok nézet egy SZERKESZTŐSÉG és Kiadóhivatal: Deák-tér, 246. sz Felelős szerkesztő; Riesenbacli Mór. Főmunkatárs: Flicsz Henrik. ténynyé érlelődött, ezt a tényt méltán le- ; hét a többség akarata kifolyásának nevezni, jóllehet ez a tény a legritkább esetben sem (og — egészében és részleteiben — úgy formálódni, mint azt ennek a többségnek valamely egyede képzelte. És valóban rendkívüli tudat, éles hajszálnyi j pontossággal mérlegelő ész, mélységes öncsalást kizáró gondolkodás szükséges a történelem logikájának megértéséhez. Egy ilyen óriási dimmensióju a tökéletesség magaslatán álló történelmi munka csak abban az esetben jöhet létre, ha minden számbavehető tényező hozzájárul megteremtéséhez. Egy ember, legyen az a megtestesül lángész, nem képes egy ilyen feladat nak megfelelni. Hasonlíthatatlanul több jót, szépet és nagyot hozhat létre több ember egyesült ereje, mint az egyes emberé, de nemcsak a sokszorosított erők arányában hanem az összesítés által ezen erők mindegyike nyer intenzivitdsban miáltal hatalmuk hatványozodnak. Nézzünk csak körül vizsga szemekkel. Ott egy hatalmas, szemet gyönyörködtető palotasor emelkedik. Egy ember, mi’lió évekig élhetne, a nélkül, hogy kÁnes lenni csak egyetlenegyet előállítani azok közül. De összeállanak» sokan, néhanyan eszméiket, »nások művészetüket, többen fisikai erejüket és ügyessé^ güket adják oda és létesül egy nagy és szép egész. A vagy képfcelhető-e egy ember, legyen az a szellemi és testi erők bármily tökélyével felruházva ki képes lenne a sebesen és mélyen elhömpölygŐ folyamnak gátat vetni és hátán kényelmes utat verni magának ? Vagy a ki merné és tudná 1 a tenger hegymagasságú, mérhetetlen erőHIRDETÉSEK legjutányosabb árbar. felvétetlek NY1LTTÉR petit sora JÍO kr. f ‘ Minden hirdetés után bélyegilleték 30 kr. Laptulajdonos: Vider Jakab. vei, vadul dúló hullámaival daczolni azokat hajóval szétmetszeni és köztük szabad menetelt kierőszakolni magának? — Ez úgy van a fisikai, mint az erkölcsi világ( ban- És itt mellesleg meg legyen említve szeretett királyunk éleslátásu bölcsessége, ki magának jelszavául választotta „viribus unitisM (egyesült erővel.) Az eszme felvetői ajánlották tehát, hogy minden megye anyagilag és erkölcsileg nyújtson módot egy arra hivatott férfinak, a területén létező levéltárak és más történeti emlékek kikutatására és tanulmányozására és írassa meg a megye a történetét. Az ilyenképen nyert nagyszerű ányagot csak ki kell egészíteni a hozzáférhető külföldi levéltárak által nyújtott adatokkal és aztán néhány kiváló szaktudós megalkothatja ezt a monun e.itális munkát melynél [maradandóbb és magasztosabb emlékét nem álilhatunk. Számos megye megértette az idők emez intését és tényleg, ha áldozatok árán is, hozzá járult a nagy feladat megoldásához megiratta ’monográfiát; igy cnismeretet gyarapítva, egy országos érdeket is előmozdított. Hanem bizony sok megyére nézve ez a felhívás pusztában elhangzó szó maradt edd'g és a régi dicsőség láthatóvá íéi-íiOj- ost ism késik valahol az éji homályban. Ez utóbbiak közé tartozik fájdalom, a mi megyénk, Szathmármegye is mely any- nyi sok lélekemelő történeti ténynek sz.n- helye volt. Pedig Szathmármegve mindig az elsők között járt, mikor hazafias czélról, kulturális dologról van szó. És éppen a nemzet nagy templomának felépítéséhez nem akarna néhány követ hordani ? Az nem lehet! Ez a megye, a melynek gyűléstermében a közelmúltban egy Kölcsey láng. Gyásibeszéd. Erzsébet királyné halála évfordulóján. — Ta tolta Fürt Ferencz főrabbi. — Tisztelt gyászoló gyülekezet! Múlt évi szeptember hó 11-én szomoiú, egész bensőnket megrendítő gyászhirre ébredtünk. Épen a szerit napokat megelőző reggeli ájta'osságot végeztük, épen elhangzott ajkainkról az esdeklő ima : Oh Istenünk, .,a tiéd a lélek, a tiéd a test, oltalmazd meg alkotásodat.“ és ugyanakkor vettük azt a megdöbbentő hirt: Ő Felsége Erzsébet szeretett királynénk áldozatul esett a gyilkos tőrnek 1 Ugyan, akkor az a szomorú érzés rezegtette meg szivünket, j hogy a Mindenható, kié a test és a lélek, nem oltalmazta meg koronás királyunk életének osztályo- j sát és Magyarország őrangyalát. Ekkor beteljese- I dett rajtunk Jeremiás jóslata: És lészen az napon 1 szól az Ur, megsebeztetik a király szive és az országnagyok szive, rémületbe ejtetnek a papok és a látnokok meg vannak rendülve-“ Valóban szeptember 10-ike fekete betűkkel lészen bejegyezve hazánk történetében. E napon sebezte- tett meg szeretetett királyának szive !. Erzsébet királyné halála nemcsak a leghívebb feleségétől fosztotta meg, de attól a drága lénytől is, ki uralkodásának gondjai közepette engesztelőleg és békitő- leg állott oldala mellett. És még akkor is, midőn egyetlen fiát trónörökösünket a kérlelhetetlen ha' Iái ragadta el és ő, anyai fájdalmában és keser' vében nem tudott vigaszt és enyhülést találni, kiáltván a Szentirás szavait : „Gyermekem nincsen és én hová legyek“, életének ezen legborzasztóbb napjaiban is, ő volt az, ki felséges urát, odaadó szeleteiével és bátorító szavaival országai és népei boldogitására irányúló munkálkodásra buzditá és serkenté. Mily csodálatos, fenkölt jellem és lélek ! ő maga nem tudott enyhitő balzsamot találni megsebzett szivére; hasztalan intézte hozzá felséges ura és királya a szavakat, miket Elkana intézett Hannához: „Miért sírsz, miért nem táplálkozol és miért háborog a szived, hát nem vagyok-e jobb neked akár tiz gyermek,“ — de az ő lelke csak el volt keseredve és csakis Istenben való ren- dithetlen hite és imája oldhatták fel fájdalmát könyökben. De bármilyen nagy vojt a vesztesége fölötti fölötti fájda'ma, de azért hiVen töltötte be magasztos hivatását, mint asszony és királyné lelkiismere- j tesen teljesítette kötelességeit. Értjük tehát, hogye gyásznapon mennyire sebeztetett meg a király szive. De megsebeztetek Magyarország szive is. Hiszen más nemzetnek is van királynéja, de ott ez csak a király felesége. S ha mégha1, a nemzet részt vesz királyának gyászában, leteszi végső hódolatát a koporsónál. De egészen másként volt az a magyar nemzetnél. Mindenesetre belejátszott mélységes bánatunkba jó királyunk fájdalma, de ez csak egyik fele a megméiheteden gyásznak és szomorúságnak, mely a nemzetet elfogta Az ő halála valóban megsebezte a magyar nemzet szivét. Any- nyira volt népünk szivéhez nőve felséges személye oly nagy hűséggel és odaadással volt nemes szíve eltelve nemes lelke iránt, hogy tragikus halála valóságos csapásként nehezedett reá. Mintha ej y jótékony nemtő halt volna meg. Nem érezzük többé fölöttünk, vagy magunk mellett. Egy fogalom tűnt el,melyhez hozzánőtt a magyar lelke, egy szinte észrevehetetlen, de biztosan sejtett erő, mely nevette erejét, öregbítette bátoiságát. De nemcsak a király és az ország szive sebeztetett meg, hanem a papok is, a kik az erkölcsi rend fölött őrködnek, megdöbbenve álltak meg a gonoszság és aZ erkölcsi romlottság ezen gaztetténél. Rémülve látták, hogy királynénk nemes életéhez, melyre mindenki áhítattal tekintet fel, orv tőr férkőzött és véget vetett oly pályának, mely csupa jóság, szeretet és királynői erény volt. Nagyobb bűntén,t alig követtek még el Kain első gyilkossága óta. De a próféták is elszörnyű- ködtek. Igaz, hogy a prófeczia immár megszűnt de a régiek állítása szerint a bölcs túlszárnyalja a látnokot. És ezen undok merénylet alkalmából a bölcsek, kik értelfmük világánál az emberiség jövőjébe tekintenek"-csodálkozva kéidezték: hogy ha ily utón haladnak az egyének, vájjon hová és mivé fejlődik az emberiség. Énkép sebeztetett meg, kedves testvéreim, ama gyászos napon a király, az ország szive és ily nagy va;a a papok és bölcsek elszörnyűködése. T. Gyászgyülekezet ! ő Felsége Eizsébet királyné gyászos halála okozta fajdalom kitörése, mely egy év előtt szivünkből égnek emelkedett — elnémult, az idő szivünk sebét behegeszté, a keserű könyek felszáradtak. Immár csendes kesergés tölti el keblünket, melynek hullámzását elsírni.otta szelíd alakja annak, kinek nyájas képét mindegyikünk tiszta kegyelettel zárta szivébé. T A R C % A.
