Nagykárolyi Hirlap, 1899 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1899-09-06 / 2. szám
Mutatványszám. Kajíj-Iíárolj, 1890. I. évfolyam ä>ik szám. Szerda, szeptember 6 7: MGYKAROLII HÍRLAP Társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági hetilap. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN REGGEL. ELŐFIZETÉSI-DIJAK: . ||| SZERKESZTŐSÉG és Kiadóhivatal: Egy ,évre..............................................3 frt- , í Deák-tér, 246. sz Fel evre ..............................................1 „ 50 kr. ; Neg yed évre.................................... 75 „ 4 Felelős szerkesztő; RieSCtlbacll Mór. Egyas szám ára 8 kr. \ ! „„ . ,, __ ... Tanítóknak és községi jegyzóknek egy évre 2 frt 11; Fomunkatais. Jbliesz Henrik______ HI RDETÉSEN legjutányosabb árban felvétetnek NYILTTÉR petit sora 30 kr. Minden hirdetés után bélyegilleték 30 kr. Laptulajdonos: Vider Jakab. Erzsébet királyné. f 1898. szept. 10. Egy éve, hogy tőr villant meg egy elvetemült gonosztevő kezében és sújtásában egy egész nemzetet mély gyászba borította. Hihetetlen rémhírként egy röpke szó szállott a Kárpátoktól az Adriáig: Erzsébet királyné meghalt . . . Meghalt idegen földön, orgyilkos keze által .. . Meghalt galamb módra, melyre az ölyv rettentő hirtelenséggel lecsapott , . . Meghalt, mint egy égi áldozat, szótlanul, jajszó nélkül . . . Meghalt, hogy szegényebb legyen imádott magyar hazánk, melynek minden la-* kosa a bálványozásig szerette . . . Nem ember hozta őt hozzánk: a Gondviselés vezette ide. // Messiása volt nemzetünknek. O volt az, ki Felséges Urunk jóságos szivét felénk fordította, hogy a nemzetet a végpusztulástól megmentse, a sir széléről visszahozza, uj és szebb életre ébreszsze. Idegen létére szerető hitvesként magához lánczolta akkor árva nemzetünket. Saját leikéből uj lelkét, friss életet öntött belénk. Azért a dicső Erzsébet királyné szent emlékként fog történelmünk lapjain ttindö- j kölni. Fenkölt, nemes alakját szivünkben mély | kegyelettel őrizzük. Emlékét olyan magas polezra kell emel- j nünk, hogy onnan a világ minden magyarja.! fényesen ragyogni lássa. Örök fényességben trónoló lelke tekintsen le reánk a Mennyekből a hová a szeretet, a megemlékezés és a kegyelet szent érzése száll feléje minden magyar szívből! Áldassék a megdicsőűlt királyné emléke örökké! Diesenbach Mór. Megyénk monográfiája érdekében. Idézzünk azokkal, kik másszor voltak.) Mit az élet megvon megadják a holtak . . .) (ARANY.) A i.&gy görög'höli-i Thales, az életbölcsesség lényegét ebben a három szóban foglalta össze. „Ismerd meg t e n m a- g a d a t.“ Ennek az ismeretnek a megszerzése, egyike a legnehezebb feladatoknak, de egyszersmind a leggyümölcsözőbbeknek. Egyenes észjárás, szigorú pártatlan önbirá- lat, az élet mélységeibe való bepillantás, a lélek millió titkos redőinek alapos kiíür- készése : elengedhetetlen kellékei a „nosce te ipse“-nek. Hogy ezek, nagyobb részükben a természet által adományozott kellékek teljes mivoltukban működjenek és érvényesüljenek, kell, hogy keresztül szűrődtek légyen a sok évi tapasztalat destilláló retortáján. Csakis ez, a mindent magában egyesitő, az élet nagy compendiumat képező t ap as z a 1 at, ruházza fel lelki szemeinket, a szellemi Röntgen-sugarak egy, bizonyos nemével, melyek segítségével a saját magunk belsejébe hatolhatunk és saját külön világunk életnyilvánulásait, érzés tengerének hullámzásait megnézhetjük. Általában, minden helyesen gondolkodó embernél, a tapasztalás képezi azt az alapot, melyen jövő tettei felépülnek. Miként az egyes embernél, úgy a nemzetek életében is kell, hogy a tapasztalat által sze rzett ö n i s m e r e t legyen az iránytű, annak az útnak megjelölésére, melyen a to- vahaladás történjék. És miként az egyes ember nemcsak az önmaga, de embertársai tapasztalatából is hasznot húz, levonván belőlük a saját viszonyaih oz alkal- kalmazható következtetéseket, — úgy egy nemzet is, ha nyitott szemekkel nézi a körülötte, hosszú évszázadokon át, a világtörténelem nagy piaczárói teljesen letűnt és csak a Clió ércztábláján megörökített, vagy a világmegrenditő eszmék és eszmények zászlóvivőiként szereplő és a népek tanácsában az első szót vivő nemzetek történetét; ha részrehajlatlanul mérlegeli ezeknek a jelenségeknek, a népek sü Nagyasszonyunk emlékezete. — A „Nagy-Károlyi Hírlap“ eredeti tárczája. — Egy éve már, egy hosszú éve, Hogy elcsendült a rekviem ............ Most is szivünkbe sir a hangja S könnytől benépesül a szem. Sohasem volt szomorúbb a méla Circumdederunt síró hangja, Mint a mikor a bécsi kripta A földi angyalt befogadta! Verőfényes szép őszi nap volt, Mikor az a hir szétrepült: Hogy az a szív, mely értünk érzett Az a tőrverte szív, kihűlt. Abban a szívben élt az ország, Oh! az a szív, de sokat védeti, Mikor mibennünk mint, zsarátnok A néma bánat lángolt, égett. Az a szív, a mely már a földön Szelíden, titkon haldokolt . . . A mely másnak mennyet terem telt, Mig állal élte a pokolt. Ki könnyt törült le egy szavával Csupán csak ő volt nagyon árva S mig mi nevét imába fűztük, ö Golgotháját járta, járta. De árva lelt a koldus, gazdag, Megárvult minden völgy halom, Minden virágon, lombos erdőn Átzizzent az a fájdalom ! Minden kebelnek szent Johásza, Kitört zokogva ja jjal, hévvel... És összefolyt a gazdag könnye A koldus ragyogó könnyével. Az ő nevét imába szőni Taníts mindenkit nemzetem ! S egy csillaggal több fog kigyúlni A villogó magas égen. Figyelmezz óh ! figyelmezz csak rá, Az ő lelke reád sugároz’ . . . És közelebb ragadja népét Az üdvösséghez boldogsághoz. Ki ide lenn is angyal volt már Magasztos szent Erzsébetünk, Zivataros, bús pénzeinkben Szivünkben lesz mindig vélünk. Oh! megteszi az ég, a mit kér, Hisz angyali volt földi élte Szebb lélek . . . tövis koronával Soha se ment az Úr elébe ! Fliesz Henrik. CHAISÉLONG. (Folytatás és vége.) Hisz úgy is tudom, hogy a miniszterin™1 állásról van szó, melynek elérését miként mondja, édes papája olyan nagyon óhajtja. — Jöjjön, a mi tőlem telik azt megteszem Önért. És ime a mit 20 éven át a legmagasabb egyénektől megtagadtam ezen gyerkőeznek megengedek csak azért, mert őzszemeivel oly határtalan odaadással tud nézni. De hát mit is akarok elvégre ezzel a gyermekkel ? No hát igen, bánt hogy megzavarta eddigi rendilhetlen nyugalmamat és bízom benne, hogy mai fellépése olyan ügyetlen, olyan szegletes lesz ; hogy örökre kigyógyulunk mindaketten nevetséges ábrándunkból. Most egyszerre nesztelenül feltárult az atjó és a fehér hatisnyás czipős inas Rónai Alfréd urat jelentette be. Az inast nyomban követte egy magas eszményi szép nyúlánk fiatal ember, csaknem gyermek még, kinek felső ajkán alig látszott még árnyéka a jövendő bajusznak. Félénken tett egy pár lépést a gyéren világított szobában és midőn nagy dióbarna csodálkozó szemeivel megpillantá a chais- longban nyugvó hölgyet, rohanó léptekkel közeledett feléje,! és tét die rogyott előtte. Az asszony KLEIN IIxNACZ uj posztókereskedő (Pozsonyi-féle ház, Markovits és Petz urak tőszomszédságában.) Ajánlja dúsan berendezett raktárát legújabb őszi és téli kelmékből, valamint hozzávaló béiésárukból. '•-‘Sí \> TÁRCZA.
