Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1943

Az iskola múltja

négyzetméter nagyságú, melyből mintegy 6400 m

2 az udvar, míg a többi beépített terület. Egyelőre a járásbírósági rész kikapcsolásával indult meg a munka, minthogy a járásbíróság nem tudott megfelelő épülethez jutni, ahova elköltözhetett volna. A terveket Palcsik Sándor, nagyváradi városi főmérnök, oki. építészmérnök dolgozta ki a kultuszminisztérium utasításai alapján, melynek nevében Popovits István miniszteri titkár végezte az irányítást. A műszaki berendezések terveit Folgens Arisztid oki, gépészmérnök készítette el. A hatalmas épület átalakítási költségei már az első időkben is közel 1 millió pengőre voltak tehetők,de ebben nem volt benne a tervezett 2 tornaterem és a járásbírósági rész átalakításának költsége. Ebből 650.000 pengőt államsegélyként kaptunk. A berendezés költségei is mintegy félmillióra voltak becsülhetők. Kölönböző nehézségek miatt csak 1943 tavaszán indulhatott meg a munka, melyet csaknem kizárólag helyi vállalkozóknak adtunk ki. Az anyagbeszerzési nehézségek ugyancsak hátráltatták a munkálatokat és így történt, hogy 1943 júliusában, amikor a szerződés szerint készen kellett volna a vállalkozóknak átadniuk az épületet, a helyzet egészen vigasztalan volt. Az átadási határidőket egyre későbbre kellett kitolni, de még 1944. január elsején is csak a gimnáziumi rész és a főépület volt annyira-amennyire használható karban, a konviktusi rész pedig egészen kezdetleges állapotban. Mégis át kellett költöznünk, mert az áll. polgári iskola, melynek épületében foglalt helyet a románok által kiköltöztetett gimnázium, szintén hajléktalanná vált, minthogy a régi piarista gimnázium épületét ipari leányközépiskola céljaira kellett átalakítani. Az átköltözés meg is történt. Egyelőre azonban az udvart nem lehetett használni, ma sem lebet. A díszterem, lépcsőházak, bejárat, stb. mind-mind csak hosszas hónapok munkája után kerülhetnek használható állapotba. Az intézet két kútja közül csak az egyik volt készen, a vízvezeték sem volt rendben, így állandóan súlyos és zaklató körülmények között folyt a munka. A tragikus, de épen nem váratlan iordulat május 6-án következett be, amikor az egész épületet lefoglalták a német hadikórház céljaira. Az épületet teljesen ki kellett ürítenünk és így másodszor is költözködnünk kellett rengeteg kár és vesződség mellett. A gimnázium ingó vagyona a város különböző pontjain van elraktározva, ha ugyan elraktározásnak lehet nevezni azt a bútorokból emelt piramist, ami az egyes helyeken látható, A költözésben orosz íoglyok segédkeztek, becsületesen, a kezükön semmi sem tünt el. Más lapra tartozik, hogy csak nehezen voltak rávehetők arra, hogy ne lapáttal hányják fel a könyvtár könyveit a társzekerekre. Az meg bizonyára jó szivüket dicséri, hogy egy óvatlan percben minden arramenőnek kedveskedtek annyi könyvvel, amennyit csak elbírt. Bár az igazgatóság a helyi lapban is felszólította a város közönségét, hogy az »ajándékba« kapott könyveket szolgáltassa vissza, meg kell állapítanunk, hogy a város lakosságának bibliophil érzelmei győztek a lelkiismeret csatájában, mert eddig egyetlen egy könyvet sem kaptunk vissza, bár a leveDte-parancsnokság közbenjárását is kikértük.