Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1942

Nemzetnevelés

6 a szociális nevelést a jogaiba, hanem kizárólagossága mellett foglal állást: As ember emberré csak a társadalom által lesz! — ez a vezéreszméje Kerschensteiner pedig a nevelés lényegévé az állampolgári nevelést teszi. A fellépése óta eltelt 40 évet az 6 eszméi mozgatják, csupán az állampolgári nevelés alakul át elsősorban nacionalista, maid a faji eszmék hatása alatt nemzetneveléssé. A kettő között alapjában véve nincs különbség. A nemzetnevelés sem más, mint állampolgári nevelés, csakhogy a nemzeti, népi vonások hangsúlyozásával. Es éppen ebben tér el a humanista középiskolától : a humanista az általános emberit nyomatékozta: azt, ami mindenütt megvan és mindenütt közös, Ezzel szemben a nemzetnevelés a mai alakjában épen a speciálist, a fajit, a különbözőt állítja előre. Németország és Olaszország nevelési rendszere ilyen elgondolások alapján fejlődött ki és vált egészen egyénien nemzetivé, népivé annyira, hogy utánzásuk egyenesen lehetetlenné vált és ma már egyetlen nép számára sem áll többé fent az a kényelmes lehetőség, hogy a tökéletesebb nevelési módszereket az egyik állam a másiktól minden különösebb nehézség és lelkifurdalás nélkül átvehesse. Ma erről beszélni sem lehet. Hiába áll előttünk a tökéletes német és olasz példa, nekünk is meg kell alkotni saját, nemzetünk és népünk sajátosságainak megfelelő nevelési rendszert. Szó sincs róla, e téren nem vagyunk kezdők, sok minden történt nálunk is, attól azonban egyelőre elég messze vagyunk, hogy kialakult ós bevégzett rendszerről beszélhessünk Ennek egyik oka az, hogy nálunk a nemzetnevelés olyan problémákat vet fel, amelyekkel a szerencsésebb, nemzeti szempontból homogénebb államoknak ntm kell küzdeniök. A nemzetnevelés ugyanis magyar viszonylatban kétféleképen történhetik : közös népi és faji schéma vagy külön népi és faji schéma szerint. Lehet úgy, hogy a nemzet tagjának tekintjük a más nemzetiségüeket is, feltéve, hogy vállalják a magyar sorsközösséget. Ez lenne a szentistváni elgondolás. A keresztülvitelnél azonban újabb nehézségek vaünak. Feltéve, hogy az érdekeltek elfogadják a közös alapot, milyen lesz ez? Nem fogja e színtelenné tenni az igyekezet, hogy mindegyikhez alkalmazkodjék ? Viszont, ha magyar népi alapon akarjuk kizárólagosan felépíteni, akkor esetieg sokak csatlakozását a magyar sorsközösséghez nehezítjük meg A másik lehetőség az lenne, hogy csak a magyar fajra támaszkodunk. Ennek a nehézségei szintén nyilvánvalóak. Lehetne aztán gondolni a magyarság beolvasztó, felvevő képességére: azaz tudja-e a magyarság a hozzá csatlakozni akaró elemeket úgy felvenni, hogy lényeges vonásaiban alapvető, káros eltolódás ne történjék, vagyis a probléma ugyanaz, mint amelyik a korcsmárosokat több ezer év óta foglalkoztatja : Mennyi vizzel lehet keverni a bort, hogy azért mfgmaradjon tiszta bornak! Van, szerencsére, egy harmadik út is. Kiépíteni az új idők új magyarságát. Természetesen az alap a magyarság, de nem lehetünk anynyira elvakult szerelmesei a faji eszmének, hogy ne tartsuk előnyösnek, sőt szükségszerűnek a magyarság szellemi arculatának fejlesztését az új idők kivánta irányban, ne törekedjünk egy aktívabb, munkásabb, öntudatosabb neomagyar tipus megteremtésére, melyhez bárki csatlakozhatik a nélkül, hogy sérelem érné. Ennek jó előfeltételei vannak. A magyarság faji kialakulása ugyanis még nem történt meg ' tel-