Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1942

Intézetünk az 1942—43. tanévben

17 lázs Ferenc dr. (V.) és Taróczky Antal (Il.a.) Az előadásokat élénk eszmecsere követte. 5. Látogatások. Dr. Tihanyi Béla kat. főigazgató, tanügyi főtanácsos 1943. február 27—28, március 1—4. napjain látogatta meg az intézetet és széles látókörével, nagy tudásával adott irányítást arra, hogy az ujjáalakult gimnázium miDél előbb és minél szervesebben beleilleszkedhessék a katolikus magyar középiskolák nagy közösségébe. 6. Vallásos nevelés Csak a durva anyagelvüség hiheti, hogy a világválságok okai elsősorban anyagiak. A világválságok csak a szellem válságának egyszerű vetületei a társadalom és közélet minden terén. A mai világválság oka is elsősorban az, hogy a materialista, racionalista világnézet bukása után az emberiség újabb világnézetek felé nyúl. Ennek a világnézeti kaosznak és a nyomában kisértő világválságnak nem is lesz előbb vége, mig az emberiség meg nem találja a pozitiv istenhitnek a szilárd alapját, nem fogadja el Krisztus világosságát. Ezekben a sorsdöntő időkben kimondhatatlanul fontos szerepe van a vallásos nevelésnek. Ma, amikor az új áramlatok mindent megragadnak, hogy az ifjúságot maguknak meghódítsák és új nevelési rendszerekkel igyekeznek azt a saját világnézetük számára megnyerni, nekünk is mindent meg kell tennünk, hogy az ifjúságot megnyerjük a katolikum számára. Az első tennivaló az volt, hogy intézetünk katolikus szellemét minél jobban kidomborítsuk. Minden egyes tantárgy' csak az Istenhez vezető létra egyik toka lehet, minden megismerésnek Isten megismerése felé kell törnie. Ennek a theocentrikus, totálisan keresztény felfogásnak az érzékeltetésére, átéletésére csak úgy lehet ránevelni az ifjúságot, ha a tanári kar minden egyes tagját ez az eszme fűti, mozgatja. Az ifjúság — helyes érzékkel — nem akarja a gyümölcsöt a fától, az ismeretet az ismeret közlőjétől mint egymástól szétszakított tényeket felfogni. A második tennivaló az, hogy a vallásos ifjú alakját vonzó és korszerű szintézisben állítsuk elő. Az öntudatos korszerű katolikus ifjúság nevelése már nem történhetik egyedül az iskola padjaiban: az iskola az ifjú egyéniségét sokszor túlságosan is passzív, receptív oldalra szorítja, holott mi aktivitást akarunk mindenekelőtt, eleven hatóerőket akarunk beleállítani a világba, nempedig holt tőkéket, elásott kincseket. Ezért támogattuk a cserkészetet, melynek nagyszerű nevelői értékeit bűn lenne figyelmen kívül hagyni. A levente-intézmény, épen azért, mivel mindenkire kötelező, jelentős értékei dacára sem tudja fölöslegessé tenni. Az idén állítottuk sorompóba a Mária kongregációt is. Egyelőre csak az I—VI. osztályok tanulóiból toboroztunk tagokat. A Mária kongregáció világot átölelő szervezetével, klasszikus és kipróbált módszereivel, a benne folyó lüktető életével a katolikus nevelésnek az új időkben is egyik legfontosabb palesztrája fog maradni. A piarista ideál megismerésére, a piarista szellem értékei megbecsülésére kiváló alkalmat adott a piaristarend magyarországi megtelepedésének idén ünnepelt 300. évfordulója. Ebből az