Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1941
Az intézet története
A következő évtől kezdve már egészen magyar az évkönyv. Az előmenetelre 6 osztályzat van, a maiakon ki vili az elején kitűnő és a végén : semmi. A negyedévi bizonyítványokhoz serkentő megjegyzések is járulnak. Igy Kardos Dénesnél a II. negyed végén ezt találjuk : „Tőn előmenetelt tehetségéhez képest, de nem mindig hallgatja figyelemmel az előadásokat." A hiba tehát nem újkeletű. Ebben az évben nyílik meg a hatosztályú nagygimnázium, 1889-ben pedig a főgimnázium. Mindkét esetben a város is hozzájárul a költségekhez. Az első érettségi vizsgálatot 1891-ben tartják meg. Elnök: Békési Gyula, igazgató : Malonyay István, osztályfőnök : dr. Baligó János. Az intézet ezután zavartalanul folytatta működését egészen 1919. április 2-ig, amikor a tanácsköztársaság rendeletére a rend vezetése alól kivették és a helybeli direktórium irányítása alá került. A helyzet még inkább rosszabbodott, mikor április 18-án a román csapatok bevonultak. Még az utolsó (1922—23.) tanévben is az intézet tanulói között 258 volt a magyar, 15 a román és 77 a zsidónemzetiségíí tanuló. Tehát minden ok meg volt hozzá, hogy román gimnáziumot csináljanak belőle német tagozattal, de magyar nélkül . . . A régóta sejtett vég 1923. szeptember 9-én következett be, amikor dr. Pteancu Sándor g. kat. pap, főinspektor megbízásából egy városi bizottság a román állam részére átvette dr. Schweighoffer János igazgatótól a gimnáziumot. Az intézet megfojtója Ptyánk Sándor néven 8 évig volt növendéke és felszolgáló fiú a piarista rendházban. Maga mondotta : „Én mint szegény oláh gyerek kerültem ide a piaristák gimnáziumába. Szorgalmam, szerénységem révén annyira szerettek a a tanárok, hogy a piaristák valósággal a tenyerükön hordoztak és így elvégezhettem az iskolát úgyszólván egy bani kiadás nélkül Minden oknm megvan arra, hogy hálás legyek egykori Alma Materem irányában. És mégis mit tettem? Azt az iskolát, amely engem keblén melengetett, felnevelt, az első alkalommal ezzel a saját öklömmel zúztam agyon. Erre büszke vagyok és büszke leszek, amig élek . . ." Büszkeség lehetett a főinspektor úrban, erkölcsi érzék és becsületérzés annál kevesebb. A Mindenható azonban igazságot szolgáltatott a Pteancu Sándorokkal szemben s az intézetet, amelyet 2 évvel a 200 éves jubileuma előtt akartak megsemmisíteni, a katonai parancsnokság 1942. szeptember 12 én Ujházy Sándor m. b igazgató vezetése alatt ismét megnyitotta, egyelőre mint állami intézetet. A VKM a rend igényét elismerte és ennek jeléül az intézet vezetését dr. Schweighoffer János piarista vette át, ugyanaz, akitől a román hatóságok 19 évvel ezelőtt elvették s így lett teljes a történelmi igazságszolgáltatás. * Iskolánk igazgatói 1777-től. Keszthelyi László 1777—1780. Lelovits Ignác 1780—1789. Lengyel Félix 1789—1792. Berencs Kereszfély 1792—1794. Szomi Lajos 1794—1795. Farkas Lajos 1795—1800 Hannulik Krizosztom 1800 — 1811. Dany Zsigmond 1811 —1812. Endrődy Nep. János 1812— 1815. Scheftsik Alajos 1815-1819. Barkovits István 1819-1825. Bokross Ferenc 1825—1831. Szüts József 1831 — 1834. Katona Dénes