Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1941

Katolikus megújulás

bői vagy érzékenységből ki akarnák magukat kapcsolni á világ folyásából és szeretnék az élet nagy harcait és küzdelmeit kikerülni. De ezekre mindig rossz világ járt és az új idők egyáltalán nem lesznek hozzájuk kegyesebbek. A keresztény ember hivatástudata ebben fejezhető ki : Másokat üdvözítve üdvözülni Ebben van összesűrítve szociális életünk programmja is, mint az egyéni élet kifejeződésének és kiteljesedésének alapgondolata. De még nagyon sokan vannak, akik nem érzik magukat az egyetemes katolikus és magyar élet egy-egy sejtjének, akik nem érzik, hogy mivel tartoznak annak a törzsnek, mely őket élettel és nedvvel ellátja. Pedig az egysejtűek, — az öncélú sejtek — a növényi és állati életnek egyaránt a legalacsonyabb fokán állanak. A mult és jelen hibái között egyik legnagyobb a katolikus élet passzív fogalmazása. Az még egyáltalán nem szent, aki nem követ el bűnt: az élet tartalmának pozitívnek kell lennie, mert minden fa, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágatik és tűzre vettetik. A mulasztásos bűnök érzékeléséhez feltétlenül szükséges az aktiv életfelfogás, mely azt tartja, hogy az a kötelességünk, amire képesek vagyunk. Az életszentség útja nem a kis hibákra vadászó, de különben terméketlen élet mezején vezet. Sokan rossz hirét keltették a katolicizmusnak, mert szociális érzék hiján katolikusnak merték magukat képzelni. Mintáz a 200 spanyol erand, aki magát mélységesen katolikusnak hitte, pedig az ország 70-% át kezében tartva szociális érzéketlenségével szinte kikényszeritette a forradalmat, mert heti 4 pengős munkabérekből még Spanyolországban sem tudnak megélni a családos emberek. A passziv életszemlélet valósággal a buddhizmus felé sodorta az embereket. Ma, amikor a nagy vallási fellendülés dacára a magyar katolikusságnak csak mintegy 20 %-át lehet komoly és szoros értelemben vett katolikusnak tartani, óriási feladatok várnak az Actio Catholicára. Több öntudat kelll Ismerni kell történelmi értékeinket, liturgikus szépségeinket, filozofiánk, dogmatikánk tökéletességét! Szent Ágoston, Szent Tamás, Nagy Szent Albert és a többiek! Micsoda önérzetet kell, hogy sugalljanak azoknak, akiknek ezek az óriások többet jelentenek, mint puszta neveket I Mi lenne a művészetekből, szobrászatból, építészetből és a zenéből, ha kivonnánk belőle mindazt, amit a katolikus szellem sugallt és katolikus erők teremtek? Ha a szerint osztanánk szét mindent, amit az emberi szellem a kereszténység fellépése óta termelt, hogy hogy katolikus vagy nem katolikus szellem termelte-e, nem a kisebbik rész lenne a mienk I Tudnunk kell azonban, hogy a katolikum értékei között nem a történetiek a legnagyobbak. A katolikum legnagyobb jelentősége isteni küldetésének végrehajtásában, lélekformáló erejében van! Értékei minden-fölött-valóságát az sem ingatná meg, ha tudomány és művészet terén másodrangú szerepet játszanék. Mert nem azért vagyunk a földön, hogy a tudományokat műveljük, hanem azért, hogy üdvözüljünk. A mellékszempontok a lényeget el nem homályosíthatják,