Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Gyakorlati életpályák

egyformák. És miért éppen ezt az idomot választották ? Mert ez a tér leggazdaságosabb kihasználása. Mérnökök nem tudnak jobbat. Sok-sok hasonlóval fog még találkozni a természetben, amely így lassankint feltárul előtte. Termelően kaplárkodva megismeri sok anyag természetét, tulajdonságát. Sok közül csak egyet, hogy miért dolgozik a bádogos fakalapáccsal. Mint láttuk, a kistermelő kaptáros diák sok kapcsoltismeretre tesz szert, amelyekről ugyan tán mindjárt nem tud számot adni, de alkalomadtán csak előkerülnek, tudatosokká lesznek. Elevenekké válnak akkor, ha figyelmét az iskola is ráirányítja. Csodálattal fog eltelni ilyenek láttán, és ha meg is érti, fán egész életén át rabja lesz a természet szépségeinek Most lesz igazában szép előtte, ha abban értelmet is "lát, legelőször célszerűséget, aminek ismerete most már kutatásra vezeti, felfedezni ezt mindenhol, ott is, ahol ezt eddig nem is sejtette. Kezdheti magán az emberen. Miért van körmünk? És miért ilyen anyagú körmünk kezünkön, lábunkon. Egyszerűen köröm nélkül nem tudnánk dolgozni, különösen nem a munkás ember. Miért női az, újul meg folyton? Mert munkaközben kopik. Ha elkopna, nem nőne, kisebesednének az újjaink. Az ember gyengébb sok állatnál és mégis hogyan van, hogy uralkodik felettük? Meit a teremtő ésszel ruházta fel. Ezzel nemcsak észreveszi a célszerűséget a világban, amely egyike a legérthetőbb Istenérveknek is, hanem, ha meg akar élni, uralkodni a természeten, alkalmazkodni is kell hozzá, annak megfelelően, hogy hol él, azaz célszerűen élnie is kell, ami az ő adott helyzetében a földalakulat és éghajlat szerint nála egyúttal természetes is. Nem is tudja másnak elképzelni, mert nem is látott még mást. Történt a következő eset. Annak idején, régen, egy kis tót város gimnáziumában Arany János Toldiját olvastuk. Természetesen olyan bőven kellett magyarázni, akár Horatiust, és még így sem terjedhet ki mindenre a tanár figyelme, illetőleg valami kis elemi ismeretet fel tételez. Odaérünk ezekhez a sörokhoz : „Boglyák hűvösében tiz-tizenkét szolga Hortyog, mintha legjobb rendén menne dolga ; Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan, Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan". (Toldi 1.) A dolog a kis tót tanuló figyelmét nagyon megragadhatta, mert a könyvében le is rajzolta és pedig úgy, hogy a szekeret nem fölfelé félig, hanem hosszaban rakja meg félig, azaz, az eleje a szekér közepéig a lajtorja magasságáig volt megrakva, inig a hátsó részét élesen elhatárolva teljesen üresen hagyta. Mi nevetünk ezen, és mégis neki volt igaza. Itt nyilvánul meg a földalakulatnak és éghajlatnak megfelelő célszerű eljárás, alkalmazkodás, mert máskép itt nem lehet megélni. Ugyanis az Alföld sikság, és ezért útjain nem fenyeget a magasan megrakott szekér felborulása, továbbá azért sem, inert az itt termet "gabona és fűnemü növények, mint a széna, hosszabbak, tehát módszeresen felrakva jobban kötnek, tartják egymást. Ezért itt a szekerek rövidebbek, és azért rakják meg azokat rétegesen egy-két méter magasra, sőt még magasabbra is. Hogy ennek a