Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Horthy Miklós

Mintegy álom, egy megvalósult álom. Hát mégis igaz. Igaz végre, amiről a nóta annyit énekelt . . . Még élénken él emlékezetünkben, mikor 1920 elején fehér lován bevonult Budapestre és a forradalmak romjain megkezdte az ország újjáépítését. Az ország kicsi lett ugyan, de soha meg nem alkuvó és lankadatlan energiával dolgozott egy szebb jövőért. 22 esztendeig dolgozott és csak akkor érett meg a gyümölcs, amikor a trianoni határok összeomlottak, s népének és országának igazi vezetője az Isteni Gondviselés által megérte azt, hogy teljesülve lássa azt a célt, amiért életét szentelte. Megérhette, hogy megpihenjen annak a fának árnyéká ban, amit ö ültetett el, a magyar feltámadás fájának árnyékában. Megérhette, hogy ez a fa mindjobban erősödjön és terebélyesedjen. Adja Isten, hogy azt is megérhesse még, hogy ennek a terebélyes fának árnyékában mindnyájan elférhessünk, hogy érje meg a boldog Magyarország feltámadását is. Reggel, ha bejövünk az iskolába és munka előtt, vagy után felhangzik ajkunkon a magyar imádság, mindannyiszor gondoljunk arra, hogy még ezelőtt egy évvel nem imádkozhattunk magyarul, és hogy most már ez így van és annyi más dolog is így van, egy bölcs államfő atyai gondoskodásának az eredménye, Ez a gondoskodás emelte ki népét a biztos pusztulásból. Hála ezért neki. Mi erdélyiek és erdélyi tanuló itjúság, akik tudjuk jól, hogy mi volt és mi lett volna velünk, különös ragaszkodással és soha el nem múló hálával gondolunk Kormányzó Urunkra, aki biztos kézzel vezeti megtépázott nemzetét egy szebb és boldogabb jövő felé. Az Isten sokáig éltesse. M. L.