Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Gyakorlati életpályák

A hulladékgyűjtés még egy szükséges és nemzetgazdasági szempontból fontos erényt rejt magában, a takarékoskodást. Segíti ezt már a kis kortól fogva kifejleszteni, kinevelni a gyermekben. Amint megszokja a kis dolgok megbecsülését és megőrzését, mert ismeri értéküket, nem is pazarol ezekből el semmit, így mégkevésbbé fogja elpazarolni pénzét, amellyel ilyen anyagokat lehet szerezni, illetőleg, amely anyagokat ilyen pénzzé lehet átváltoztatni. Látja, hogy a munkamegosztással országos viszonylatban mit lehet elérni még ilyen kis keretben is. Megismeri a kollektívgazdálkodás elemeit és jelentőségét, amelynek már ő is hasznos tényezője. Látja az e téren kínálkozó lehetőségeket, a már most kínálkozó és mutatkozó sikereket, ami lényegesen irányítólag fog hatni pályaválasztására. Fogja látni, hogy vagy egyáltalán nincs érzéke és kedve ilyen irányú pályához, vagy kedvet kapván hozzá egészen ennek fogja magát szentelni. Megismeri és tán megszokja, hogy csak lassú, kitartó munkával kell, és lehet eredményt elérni, mondjuk pénzt gyűjteni, nem pedig hazárd nekivágással. amelv, ha egyszer-kétszer nem sikerül, abbahagyja az egész vállalkozást. Ez mint ilyen soha és sehol sem fog gyökeret verni, amaz a kitartó, a szívós pedig boldogulásához szükségesnek fogja tartani családi szempontból is a helyhezkötöttséget. Ez mutatja, hogy nemzeti szempontból a kettő között milyen nagy a külömbség és melyik az értékesebb. Az ismertetett diákkaptáros ötletek között sok van, amely elárulja a takarékosság iránt való hajlamot és ezáltal most egyelőre csak kicsinyben való pénzgyűjtésre való törekvést. Bizonyára kedvét fokozza majd az, ha látja, hogy igenis lehet az ő körülményei között is tőkét gyűjteni, ami nemzeti vagyont és vagyonosodást jelent, és hogy az a kis tőke, akár helyes befektetéssel, forgatással, akár tőkésítéssel tovább szaporodik és mindig több és több lehetőséget ad a nagyobb vállalkozásokra. Az igazi céltudatos takarékosság leleményes is, amint azt szintén láttuk a diákkaptárosok ötleteiből. Nem egy mondja, ha lesz pénze, vesz ezt, vagy azt, hogy még többet kereshessen. A legtöbb nem elégszik meg csak a tőkésítéssel, hanem tisztességes munkával is akarja pénzét szaporítani. De mindenesetre a kis kaptárosok látják, hogy a pénz szaporítható és szaporodik is, ha valahol el nem pazarolják, illetőleg, ha megszerzésére a tisztességes alkalmat el nem mulasztják. Áll rá a mondás : Wo Tauben sind, fliegen Tauben zu, azaz, ahol galambok vannak, oda más galambok is röpülnek, t. i. a galamb azt szereti, ha minél nagyobb csapatban lehet. És a pénz? Tán az is, A kaptárkodás takarékossági törekvéseivel együtt jár a helyes költekezés megtanulása is. Ez nagyon fontos már most a saját életében is. Később még fontosabb családi háztartásában, hogy a gazdasági egyensúly fel ne boruljon. A diákkaptáros inkább elad, mint vesz, ha pedig vennie kell, meggondolja jól, hogy okvetlenül szükpéges-e az. Ha nem, akkor lemond róla, mert megbonthatná kis tőkéjét, melyet bizony nem könnyen szerzett. Megtanulja: „Asse carum est, quod non est necesse", azaz egy fillérért is drága, ha nincs rá szükségem. Ez az elv így a takarékoskodásnak egyik főforrása. Egy másik, amelyet nem egy diákkaptáros vall, az igénytelenség, amikor egy magasabb célért, mint a nemzeti vagyon és hasonlók tudatában lemond kényelméről, a kézi, szolgai munkát a világ