Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1940

Gyakorlati életpályák

mat. Még inkább a kaptárkodás, amelyben már céltudatosság, magasabb szempontok szerepelnek, belekapcsolódik már a nemzetgazdaságba, a nemzet gazdálkodásába, tehát egy közös nagy érdeket szolgál. Amelyik tanuló a kaptárkodás révén ennek tudatára iut, az már szelektálódott, kiválasztódott, és sokkal magasabban áll kultúra dolgában, mint sok ezer és ezer hasonló horú társa. Tehát már ez is nagy nemzeti előny, haszon, hogy már sokan vannak ilyenek és kell, hogy még többen legyenek. Ezen átfogó gondolat teszi a kaptárkodás! fontos nevelési eszközzé, és azért komolyan is kell azt venni. Igen, ha csak abban állana, hogy egyszeiűen kis üzlet legyen, kereseti lehetőség a haza nagy közösségébe való belekapcsolódás nélkül, akkor igazán kár volna vele vesződni De intelligens tanulóhoz, öntudatos kaptároslioz csak ez illik és csak az ilyenből lehet, és csak az ilyen legyen is valaha vezető egyéniség ezeken a gyakoriali pályákon, amelyekre a diákkaptár intézménye nevelni akar. Szóval, ( bből az intézményből ki kell bányászni mindent, ami benne rej

:ik és ami belőlünk magyarokból eddig hiányzott, mondjuk nagy általánosságban, az üzleti szellemet. De azért ne csak önző üzlet legyen az országos közérdekre való minden vonatkozás nélkül. Mindenkinek meg kell itt tanulnia, hogy nem élhetünk csak magunknak, és hogy a köztől nemcsak kérnünk, várnunk szabad valamit, sokat, hanem annak szolgálnunk, adnunk is kell. Aki ilyen szempontból gyűjt hulladékanyagot, az már áldozatot is hoz, minden ellenszolgáltatás, kereset dacára is, amely felfogás meg is nemesíti munkáját Ezáltal annak öntudatára fog ébredni, hogy hasznos tagja a társadalomnak, mert az ő gyüjlött kis hulladékanyaga nagy célt, a legnagyobb íélt szolgálhatja : a hadsereg felszerelését. Ez az érzés és tudat komoly munkává teheti esetleg eleinte csak kedvtelését, és hathatós irányítója is lehel hivatása választásában. Egyúttal ez a lermészetes fejlődés is egy ilyen gyakorlati pályán, és elfogad minden velejárót, testimunkát is, de szükségesnek fogja tartani az itt szükséges ismeretek, szaktudás megszerzését is, és nélkülözhetetlennek fogja tartani a vállalkozási szellemet, ami bennünk eddig annyira hiányzott. De nála a vállalkozási szellem is más lesz, éppen képzettségénél és tudásánál fogva. Ennél a vállalkozás nem lesz mindig merész, tűlmtrész, kockázatos „reszHrozás" is. A helyes vállalkozás logikus szellemi munka, nagyon csekély hányad kockázattal. A reszkírozás megfordítva nagy részben kockázat, igen kis hányad logikával. Persze itt nem csak a kereskedelmet éltjük, hanem minden gyakorlati pályát, amelyek közül egyik sem lehet meg bizonyos kisebb-nigyobb fokú vállalkozás nélkül, még akisiparos, a kisgazda sem. Az ilyen értelemben vett helyes vállalkozás ritkán fog bukással végződni. Éppen azért, mert helyes vállalkozást jórészt logika, szellemi munka, azért idegenkedtek éltől sokan. Jórészt ez természetes is, mert ebbe a régi magyar ember nem volt belenevelve, a zsidó meg kiskorától már ilyen irányú tréningben nőtt fel. Ezért maradt a magyar e téren vissza, mert ettől a szellemi munkától idegenkedett. Inkább választotta azt az életpályát, ahol ez a szellemi kellék nem volt szükséges és így elkényelmesedett. Ha ezen gyakorlati pályákra olyan valaki vállalkozik, aki általában szeret szellemiekkel is foglalkozni, annak nem mindig nehéz ilyen pályát választani. Ennél még inkább ez hoz változatosságot kedve szerint