Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1916

A főgimnázium története az 1916-17. iskolai évben. 1. Legyen az első szó a megemlékezés szava és a köszöntésé, mikor az iskolai év történetét írjuk. Szeretett jó királyunk, I. Ferencz József életének 87. évében 1916. nov. 21-én meghalt. 1830. aug. 18. született és V. Ferdinánd lemondása után 1848. dec. 2. lépett a trónra, 19 éves korában. Magyarorszában alkotmányosan 1867. jun. 8. óta uralkodott. Ragaszkodott esküjéhez, ragaszkodott a családi hagyományokhoz és e kettőt szerencsés megoldásban tudta egyesíteni. Azon volt, hogy esküjével a boldogulást fakassza, azon volt, hogy az elődöktől átvett hagyományokat ápolja, hogy az öröklött hatalmat indivisibiliter ac inseparabiliter hagyja hátra utódjának. És amikor azt hittük, hogy a kettős kötelmek egyikének javára billenti a mérleget, bölcs tapintattal megoldást talált, amellyel helyreállítja népének benne már-már megrendülni készülő bizalmát és a hálás nép ajkán felcsendült az: éljen a király. Érvényesiti akaratát, de amint észreveszi, hogy terve keresztülvitelében, akarata érvényesítésében népe bizalmatlanságával találkozik, leleményesen oldja meg a gordiumi csomót, ismét fellélegzik a hűséges magyar nép a lélekre nehezedő lidércnyomás alól, ismét zeng az: éljen a király. Észreveszi, hogy ármányos lelkek közéje és hű magyarjai közé éket akarnak ütni. Bizonyos ideig hagyja is őket ezen munkálkodni, de csak azért, hogy a legjobb időben, népe igaz örömére, a kétséges és vigasztalhatlannak látszó helyzetben eloszlassa a bizalmatlanságot és bizalmat önt a népbe, hogy higyjen a királyi esküben, higyjen az ő atyai szeretetében. A kötelességteljesítés mintaképéül rajzolják őt azok, kik róla írnak s valóban az is, mert amikor már-már még ellenségeink is azt hiszik, hogy újból elhangzanak a recrudescunt vulnera igék a kesergő magyar nép ajkáról, államférfiúi bölcs tapintattal, szeretettel nyújtja felénk a békülő jobbot, újból felzeng a dagadó magyar keblekből a repeső szív igaz örömével kiáltott: éljen a király. Imával szenderült el a jobblétre, nyugodtan adta vissza Teremtőjének halhatatlan lelkét, mert jól sáfárkodott. Legyen áldott mindörökre az ő emlékezete. Meghalt a király, éljen a király! Köszöntjük igaz szeretettel és ragaszkodással Magyarország királyát, IV. Károly királyt, aki a válságos nehéz időkben lépett trónra. Feléje fordul minden szem, tőle várják népei a megoldást, ügyeinknek szerencsés befejezését, tőle várjuk az uj Magyarország megteremtését, amely csak a győzedelmes világháborúból emelkedhet ki gigászi méretekben. Csak néhány hónapja, hogy felettünk van Isten rendeléséből és már ennyi idő is eléggé meggyőzött minket, hogy áldást hozó lesz uralkodása, hogy népeinek igazságos, jóságos szerető atyja, vezére, birája lesz. 1887. augusztus 17-én született Persenbeugban, megkoronáztatott magyar királlyá Szent István koronájával 1916. december 30-án Budapesten. Legyen áldott az ő uralkodása, legyenek boldogak és áldottak alatta népei, országai. Legyen ő boldog népnek boldog királya, megáldott országnak áldott jó királya