Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1916

tőr, srapnelfejek stb. szaporították a gyűjteményt. Katonáinknak sokat kellemetlenkedő skorpiókból is egy

v szép példáhyhoz jutottunk. Az intézet a háború kitörése óta a következő hadikölcsönjegyzéseket ezközölte az intézeti alapítványokból, alapokból s egyéb intézeti pénzekből: Az I. hadikölcsönnél 7550, a Il.-nál 2200, a IÍI.-nál 1080, a IV.-nél 100, az V.-nél 3300, a Vl.-nál 2450 koronát jegyeztünk, eddig tehát összesen 17,400 koronát. A főgimnáziumi tanári kar jegyzései a 6 hadikölcsönnél 14 ezer koronát tesznek ki (az igazgató 7000 K-vai, Schandl Béla tanár 6000 K-val szerepel a jegyzéseknél.) Az iskola jegyzése együttesen a tanulók 1200 K-ás jegyzését is beleszámítva eddig 32,600 koronát tesznek ki. A tanároknak az intézeten belül és kiv-ül a háborúval kapcsolatos tevékenységéről az értesítő megfelelő helyein számolunk be, ugyancsak más helyeken feltalálhatók az ének- és zenekar, az önképzőkör ezirányú működései is. III. Tanulóink közül az 1916—17. iskolai év folyamán katonai szolgálatra a következők vonultak be: a VIII. o.-bói 1917. január 29-én Korényi Endre és Ritli Ferenc VIII. o. t., 1917. március 10-én a VIII. o.-ból Dobozy Endre, Kemény Miklós, Markovits Ferenc, Janitzky Tibor Pál, Sikolya László Ferenc, a VI. o.-bó! Sebella István és Wagner Ervin, az 1917. április havában az érettségire előkészítő tanfolyam növendékei: Bürger Bertalan, Kandel Rudolf, Kiss Lajos, Kiss Mihály, Paneth Jenő, Pintye János, Szalay Lajos, Visky László. Összesen 17-en. Eddig 11 hősi halált halt tanítványunkról emlékeztük meg. Jelen értesítőben egyről fogunk megemlékezni. Sokan vannak akikről meg kellene emlékeznünk, de az adatok megszerzé.e sok nehézséggel jár, így lassan haladunk ebben előre. Egyrészt gátol a megemlékezések közlésében a hely szűk volta is. Nagy Lajos, született Nagykárolyban 1895. évi julius 8-án, ref. vallású. Tanulmányait a mi intézetünkben végezte és 1914. évi junius 28-án jelesen érettnek nyilváníttatott. Mint a két legjobb érettségit tevő tanuló egyike megkapta a Jelinek-féle ezen célt szolgáló jutaimi alapítvány kamatait. Hivatalnoki pályára készült, de dacára jeles képzettségének, minden kísérlete eredménytelen maradt. Szerény fellépése és bátortalan magatartása nem volt jó ajánlólevél a mai állásokért annyira tülekedő világban és hozzátehetjük: jeles bizonyítványán és a jó Istenen kivül nem volt más protektora. Instruktoroskodik, ideiglenes minőségű hivatalnoki állásokat tölt be. 1915. május 15-én katonai szolgálatra vonult be a 12. h. gy. e.-hez. Augusztus hóban elvégezvén a tiszti iskolát, előbb tizedessé lett, másnap szakaszvezetővé, pár napra rá hadapródjelöltté lépett elő. Ezen gyors előhaladásán felbuzdulva, kedvét visszanyerte és igyekezett valóban jó katona lenni. Később keserűen tapasztalta, hogy további előhaladása útjában ismét akadályok vannak. 1916. január 10-én a harctérre indul, mert előléptetésének elmaradása miatt búskomorságba esve, a menetszázadba való beosztását "kérte. Itt továbbképző tiszti tanfolyamot végez, majd a harcvonalba kerül. Mindent megtesz, hogy kiérdemelje az előléptetést, ám ez mind késett. Már tíz hónap óta katonáskodik, mint hadapródjelölt és előléptetése elmaradása miatt egészen fásulttá lesz. Részt vett a wolhyniai nehéz harcokban, ahol elveszti legjobb barátját Patay Sándort, ami mégjobban megbontja lelki egyensúlyát. Szinte várja a rá nézve megszabadító halált. Június 21-én comblövés éri és három napra rá 1916. június 24-én visszaadja halhatatlan lelkét Teremtőjének. Másnap temették el Kowelben a róm. kath. temetőben (sírja: Lekerstrasse kriegsgräber II. Reihe Grab No. 25.) Kedves Lajos barátunk, nem volt eléggé felvértezve lelked az élet küzdelmeire, ahol bizony nem csak tégedet ért csalódás, hanem százezreket. Ellanyhultál, ahelyett, hogy a nemes