Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1915

Braneczky József: 1916. március idusára

1916. március Idusára. Március 15-én tartott fögimn. ünnepen elmondotta: Braneczky József kegyesrendi tanár. Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség \ Kedves Ifjak! Hősökről emlékezem. Lelkem visszaszáll a múltba, a nemzet nagy ébredésének szakába. A nép jeles vezetői merész gondolatokat irtak fel zászlóikra: a szabadság, a jogegyenlőség és az osztályok testvéri együttérzésének gondolatát. Az ország szive a lelkes jelszavak hallatára hangosabban kezdett verni és március Idusát nemzeti újjászületésünk örömünnepévé avatta. A nagy eszmék megvalósítása dicső férfiak nevéhez fűződik. Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór mind oly nevek, amelyeket legnagyobb tisztelettel ejtünk ki. Látták, hogy a nép a jobbágyság járma alatt nyög, a nemesség az adózás alól fel van mentve és a sajtót a cenzúra korlátozza. A szikrát, amely nyugatról jött, élesztgették s az nemsokára hatalmas lángot vetett. Végighangzott az országban Kossuth szava: „Politikailag legyünk szabadok!" 1848. március 4-én felirati beszédjével határtalan lelkesedést keltett az országgyűlésen és elfogadott javaslatát, hogy a nemzet alkotmányos reformokat kapjon, 72 tagu küldöttség élén vitte fel Bécsbe a trón elé. A király március 16-án teljesítette a küldöttség óhaját, de a szabadság napja már március 15-én felragyogott hazánk egén! Budán vagyunk. Irinyi József a nyomda küszöbéről felolvassa a sajtószabadság legelső termékét, a hires 12 pontot. Az ezernyi nép hozsannával üdvözli a szabad sajtó első szavát. D. u. a Nemzeti Muzeum előtt a fellelkesült nép utána zengi Petőfinek: „A magyarok Istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!" A helytartótanács látva a nép diadalmas fellépését, nem mer vele ellenkezni és teljesiti kívánságát: eltörli a cenzúrát és Táncsics Mihályt szabadon bocsájtja. Ez a nap történelmünk aranybetűs lapja. A magyar ifjúság győzelmet vivott ki fegyver nélkül. Vigyázott rá, hogy véres foltot ne ejtsen a magyar szabadság zászlaján. Ez fényes bizonysága volt nemzetünk politikai érettségének és alkotmányos szellemének. A márciusi hősök munkájának legszebb elismerése, hogy az országgyűlés a 12 pontot csaknem szórói-szóra vitte át a törvénybe. 68 esztendő telt el azóta. Évről-évre megünnepeltük az évfordulót. Évről évre megemlékeztünk a márciusi ifjakról. Az utolsó években azonban fáradság, egykedvűség jellemezte márciusi felbuzdulásunkat. 66 esztendő alatt megszoktuk a függetlenséget s az egyenlőséget Isten és ember el ott. Mindenki a megérdemelt megbecsülésben és elismerésben részesült, a nemzet mindenegyes fiának egyforma súllyal esett a szava a törvény mérlegébe, minden törekvő ember előtt megnyílt az űt a legmagasabb méltóságig és egyforma törvényes terhek nehezedtek vállunkra. A jólétben és békében közömbösek lettünk a nagy örökséggel szemben, de e közömbösségből idejekorán felrázott a harci riadó. A király hívó szavára egy táborba gyűlt a nép egyszerű fia és a nagy nevek örököse. Megengedhettük-e, hogy ádáz ellenségeink e búzát, e bort termő országot feldúlják, hogy önállóságunkat és cselekvési szabadságunkat korlátozzák ? Utolsó lehelletünkig azt hangoztatjuk, hogy nem! Kifejezte ezt