Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1915

Braneczky József : Hőseink emléke

Ur trónusa elé és szóra nyílik remegő ajka: „Atyám! Vedd oltalmadba drága hazám! Vezéreljed hősi népem ! Áldd meg ágyúinak bömbölését, fegyverei villanását; acélozd meg izmaikat, hogy mindvégig hősök maradjanak! Áldd meg vitéz férjem, tedd boldoggá s népét hatalmassá!" S az Ur áldóan emelvén fel kezét, mondja: „Legyen meg!" Magyarok Istene! Halld meg a mi gyenge szavunkat, a mi szivünk dobbanását is! Oltalmazd meg koronás királyunkat minden bajtól! Koszorúzd meg dicsőséggel s homlokát övezd glóriával! És mi katonák, magyarok, honleányok egy szívvel s egy lélekkel kiáltsuk : Éljen a mi legjobb Atyánk, éljen a király ! Hőseink emléke. November 1-én, a szentmise után a katonák strjánál elmondta Braneczky József kegyr. tanár. Katonák! Eljöttünk a holtak országába, hogy az itt nyugvó hőseink, martirjainak szellemének imával és kegyelettel áldozzunk. Hat fiatal életet egymás mellett takar itt e hant, amott tizenhármat s a temető más részében is sokan tértek meg fiatalon őseikhez. A természet törvénye szerint a gyermekek zárják le öreg szüleiknek szemét és most, már tizenöt hónap óta a megtört, agg szülők kisérik utolsó utjukra, a temetőbe lelkük szerelmét, hős fiaikat. A magyar szabadság szivének irányította az ellenség a gyilkos tőrt, a golyót, de elébe álltak ezen testvéreink és az ő testüket járta át a fegyver éles acélja. Énekszóval távoztak, dicsőséget, győzedelmet arattak és halotti szemfedővel tértek vissza. Itt pihennek, itt porladnak. Testüket eltakarja e hant, e virág, de szellemük örökké él. Ágyudörgésnél, harcizajnál, riadó kürtnél hangosabb a sir mélyéből feltörő szavuk: Mi nem haltunk meg! Meghal-e az, aki a legszentebb eszméért, az igazságért ontja vérét? Megtettük kötelességünket és most szabad, vérünkkel megszentelt földben nyugszunk. Ne sirassatok! Imádkozzatok értünk! — Szavukat messze távolból meghallja a támasz nélkül maradi szülő, a megtört özvegy, az árvaságra jutott gyermekek és forró imával ostromolják az Egek Urát, hogy csendes pihenést, örök boldogságot adjon fiuknak, atyjuknak, testvérüknek. Hőseink! Martirjaink! Amig kezetekben fegyverrel tanítottátok a világot a magyar név megbecsülésére, vaskeresztet tűztek a kebletekre és most dicsőségteket igénytelen fakereszt hirdeti; de nekünk drágább e kereszt minden kincsnél, mert a magyar nemzetnek fiai vérével megváltott életét jelenti. Mécsest gyujtottunk sírotokon. Jelképe ez lelkünk kegyeletes érzésének, hogy rólatok sohasem feledkezünk meg! Valláskülönbség nélkül imádkoztam értetek szent misémben és imádkozunk mindnyájan : Magyarok Istene ! Irgalmasság Atyja! Vedd magadhoz a dicsőség, a boldogság hónába hőseink lelkét! Koronázd meg nyugalommal! Add meg nekik a nehéz munka utána legszentebb bért, az örök boldogságot Amen !