Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1915

A főgimn. története az 1915—16. iskolai évben

hazáért; Doppler: Török ima Vanda operából; Kaultol: Sabáczfelé: Achmed Saadeddin-tól: Török himnusz ; Bolgár himnusz ; Andrian Valeriustól: Hőseink hálaimája; Bolgár induló; Csataldzsa induló; Kölcsey-Erkel: Himnusz stb. stb. A társadalomnak és a szülőknek érdeklődése iskolai ünnepélyeink iránt igen nagy volt, úgy hogy egyik másik ünnepélyünket az iskola falain kivül tartottuk, mert a tornaterem szűknek bizonyult. Igy karácsonyi ünnepélyünkön oly nagy volt az érdeklődők száma, hogy a vármegyeház nagy és pompás díszterme is kicsinynek bizonyult. A húsvéti ünnepélyünket már a városi színházban tartottuk, de a nagy érdeklődés miatt az ünnepélyt húsvét hétfőjén meg kellett ismételnünk. Sajnos, hogy a szülők és társadalom érdeklődése az iskola iránt ezekkel ki is merült, mert a szülők a közelebbi konnexust nem keresték. A háborús xét év alatt alig érdeklődtek a tanulmányi előmenetel iránt. A tanulók ügyében csak akkor fordultak a tanár urakhoz és az igazgatóhoz, mikor már szinte büvészet-müvészet számba megy a tanulón való segítés, főként a bukások előtt közvetlenül történt néhány érintkezés, sokan egyáltalában megfeledkeztek arról, hogy a fogadószoba intézmény azért hozatott be, hogy a szülők a tanárokkal sűrűbben érintkezzenek, hogy itt beszéljék meg, miként lehetne a gyermekre hatni, hogy tanulmányi előmenetelében, viselkedésében előbbre haladhasson. Egyedül a Szent Lászió Konviktus növendékeinek szülői érdeklődtek elég sűrűn gyermekeik iránt a tanároknál. A háború a tanuló ifjúságra gyakorolt hatását összefoglalóan úgy lehetne jellemezni, hogy alkalmasnak vélték a háborús időket arra, hogy a lazább családi fegyelmet, a társadalom dédelgetését arra használják fel, hogy az iskolai szigorú fegyelmen megpróbáljanak rést ütni, illetőleg hogy maguk felfogása szerint a kényelmetlen iskolai fegyelmet kijátszák, helyzetüket ké nyelinesebbé tegyék, amiben bizonyára segítséget véltek nyerni a társadalomtól is, mely tulliberális felfogásával ezen időkben, majdnem mindent megengedhetőnek tartott a gyermekek érdekében. IV. Speciális helyi jelenségek a háborúval kapcsolatban ezek voltak. Tanulóink létszáma a háborús első tanévben megcsappant, t. i. 365-ről 313-ra esett le 1914—1915. iskolai évben a tanulók száma. A háború kitörésekor sok vidéki szülő nem hozta be gimnáziumba gyermekét, hanem vagy otthon iskoláztatta, beíratván az V. elemi osztályba, vagy az ország védettebb helyén helyezte el. Legvilágosabban bizonyít emellett az, hogy 1913 —14. iskolai évben az I. osztályban : 66, az 1914—1915. iskolai évben 48 tanuló volt. Ebben a feltevésben megerősít bennünket az 1915—16. iskolai évi statisztika is, mikor a tanulók létszáma ismét felszökik 313-ról 339-re, amikor az I. osztályba felvétetett: 64 tanuló (előző tanévben 48). Igy helyreállt az egyensúly. A vidéki szülők nagy számban íratták be gyermekeiket az 1. osztályba elemi iskolai V.-ik sőt VI. osztályú bizonyítvánnyal. Az 1913-14. iskolai évben a nagykárolyi és szatmárniegyei illetőségű vizsgálatott tett tanulók száma: 271 volt, az első háborús tanévben 257, a második háborús iskolai évben pedig : 266. Az első háborús tanév 57 szatmárniegyei illetőségű tanulójával szemben a második háborús tanévben 73 áll, szóval a környékbeliek száma 16-tal gyarapodott. Ezenkívül felemlítendőnek tartjuk azt is, hogy az első háborús tanévben sokan inkább a polgári fiúiskolát keresték fe', továbbá azon szülők, kik nem tudták elhelyezni gyermekeiket a helybeli Szent László konviktusban (44 helyre 58 tanuló jelentkezett igy 14-et kény-