Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1914
Mélyen Tisztelt Vendégeink, Kedves Ifjak! A háborus-idők 1914—15. iskolai évét Isten segítségével szerencsésen befejezve, önként kínálkozik az alkalom, hogy a megpróbáltatások nehéz napjaiban némely tapasztalt dolgokról tanítványaink okulására erkölcsi szempontból néhány szóval megemlékezzünk. Tanulságokkal teli ez az év. Látjuk az emberi lélek igazi nagy vonásainak fenséges megnyilatkozásait a hazaszeretet hősi cselekedeteiben, az áldozatkészség, ember-baráti szeretet nemes gyakorlásában. Látjuk azonban egyúttal ezek mellett az erkölcsi tartalom nélküli szívnek megnyilatkozásait is, az önzés, pénzéhesség, kapzsiságnak hitvány, szemérmetlen tetteiben. Ott a Hazaszeretet, az uralkodó eszme; ott az emberek legbecsesebb földi, lelki javukat, vagyonukat, pénzüket, életüket, vérüket, lemondásukat, megnyugvásukat Isten akaratában áldozzák fel az oltáron. Ezek áldozatának füstje, mint Ábel áldozatáé magasan tör az Ég felé, az áldozatot bemutatók arcán a szent hevület lelkesedés pírja. Ezek között találjuk a nemestóthi Szabó Alberteket! Itt a Mammon imádás van, itt az áldozat tárgya a becstelenség, lelki hitványság, az áldozat lángja, füstje itt mint Kain áldozatjának füstje nem akar sehogysem felszállni, alant terjeng, nem tetszik az sem az Urnák, sem az erkölcsi érzésben tiszta embereknek; az áldozatot bemutatók arcán cinikus mosoly ül, mely megdöbbenti a szemlélőt. Első gondolatunk: hogyan lehet valaki ily időkben, ily nehéz viszonyokban ennyire megátalkodott?! Ott a jelige, mint volt a régi zivataros időkben mindenkoron : vitam et sanguinem pro patria et libertate, itt a jelige a kalmárszellem mindenkori vezérszava : mehr Geld. Ott a becsületért történik minden, itt minden a pénzért. A fényes, nagy jövedelmet biztositó kétes-tisztességii, vagy éppen tisztességtelen ügyletek megkötésével próbálják megúszni a háborús évet, persze igy óhajták majd teli ládafiával élvezni a csendes békében a mesés kényelmet s ezért bocsáj- ták áruba a pénzért még a becsületet is. Mikor a fényes vonások mellett kénytelenek az emberek megemlékezni a sötét vonásokról s talán csak egyszerűen regisztrálják a megtörtént, az evidens dolgokat, az emberek bizonyos rétege rögtön felszisszen érzékenykedésében, fennen hangoztatja: minek mindezt felemlíteni, inkább takargassuk и. Elmélkedés az iskolai év végén. (Vidákovich Dániel főgimnáziumi igazgató beszéde a főgimnáziumnak 1915. évi május hó 22-én tartott évzáró ünnepélyén.)
