Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1914

36 mezején !“ Két ellenséges golyó találja őt. A kórházba szállítás közben adja vissza nemes lelkét Teremtőjének Nagypolányban. Bajtársai ott temették el a gör. kath. templom mellett fekvő temetőben 1915. márc. 16.-án. Vérbeli katona ő, akit egyaránt szereitek feljebbvalói, társai, alantosai. Szigorú, de igazságos, főként aranyjószívü. Vigyáz katonáira mint fiaira, lelkűkre beszél, hogy felesleges pénzüket küldjék haza, ahol arra inkább van szükségük a családoknak. Több mint 1000 koronát küldenek haza buzdítására vitézei. Jótékonykodásra is buzdítja őket, gyűjtést eszközöl, melyhez katonái lelkesen járulnak a szerény zsoldból megtakarított filléreikből. A gyűjtésből 42Г, K-át küld haza felerészben a máramarosi, felerészben a szatmári főispánnak jóté­konycélra. Halálának hire fájdalmasan érintett minket, a derék fiát elvesztett család iránt őszinte igaz részvét nyilvánult meg, amelyet legszebben illuszt­rált a vármegye törvényhatósági bizottságának 1915. máj. 27. tartott rendes közgyűlésen elhangzott megemlékezés, melynek rendjén dicsőséges hősi ha­lálát Szatmár vármegye jegyzőkönyvileg örökítette meg. Bánatos szülők, testvérek, figyeljetek csak, mit is mond a költő?: „Nyugodjunk meg édes véreim, az Úr Istennek rendelésein!“ Nagypolányi temető fái levelét rezgeti a szél, suttogva beszélnek a levelek! Mit gondoltok ti jó szülők, testvérei, mit zizegnek a levelek? „Haza földjéért hullott vére, nem hullott hiába!“ Zoltán barátunk, Isten veled ! Róth Imre dr. született 1881. évi október hó 30-án Szentesen, izr. vallású. Középiskoláit a mi intézetünkbe végezte és 1899. junius 28-án jó eredménnyel tette le az érettségi vizsgálatot, A jogi pályára lépett s 1906.-ban szerezte meg az ügyvédi oklevelet. Ügyvédi gyakorlatot folytat egész az 1914. évi augusztus haváig, amikoris az általános mozgósításkor mint tar­talékos hadnagy vonult be. Egy hónapig Nagykárolyban maradt mint kiképző tiszt, ahonnan szeptember hóban menetszázadával egyenesen Rava- ruszkába megy. A legnagyobb tűzbe kerülnek és a nagy túlerő miatt vissza kell vonulniok. Két részre válik a menetszázad, egyik részét mint század­parancsnok folytonos harcok közepette vezeti vissza. Golyó nem éri az élet­erőtől duzzadó katonát, cholera veri le a lábáról. Betegen kerül a szanoki kórházba, ahol két napi rettenetes szenvedés után október 11-én meghalt. Külön sírba temették öt, a katholikus tábori lelkész végzi el a szertartást. Nagy lelkierővel Isten akaratjában való megnyugvással viseli súlyos keresztjét, az utolsó perceiben is áldott lelkületű jó édes anyját és árván maradott családját emlegette. Tiszttársai igaz hű barátjukat, polgártársai békés, szor­galmas és igen képzett munkatársukat vesztették el halálával. Nagy áldozatot hozott Hazájáért, azt adta oda a szabadságért való küzdelmünkben ami a legbecsesebb, életét áldozta fel a haza áldozatoltáron, ezért kedves nekünk az ő emléke. Imre barátunk, álmodj hőn szeretett Hazád fiainak diadalmas csatáiról, a te halálod és elveszted csak fokozta a tetterőnket. Megemléke­zésünk szeretettel száll feléd, Isten veled ! Nottn Gyula született 1890. évi november 26-án Erdődön, róm. kath. vallású. A főgimnázium alsó hat osztályát Szatmárnémetiben végezte, a VII. és Vili. osztályt már a mi intézetünkben, ahol 1909. junius 5-én letette az érettségi vizsgálatot. Jogot végez s később Budapesten a kerületi munkás betegsegélyző-pénztár hivatalnokaként működik. Közben a szatmári ötödik gyalogezrednél mint egyéves önkéntes szolgálja le a katonai évet. A háború kitörésekor mint kadétt-őrmester vonul be és október közepén ment ezredével a harctérre. Indulásuk előtt léptették elő zászlóssá. Több ütközetben vett részt november közepéig. November 19-én ellenséges golyó szivén találja,

Next

/
Thumbnails
Contents