Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1914
12 ily időkben kell az embereknek becsülettel lenni s a bizalommal vissza nem élni. A jó hazafi békés időkben is vigyáz magára és tartózkodik mindattól, mi talán árnyat vethet munkálkodására, hát még mennyire őrködik a becsület fölött vészes, zivataros időkben, jól tudva azt, hogy az itthon maradottaknak is jól kell teljesíteni kötelességüket, különben megrendül a hittik, a belénk helyezett bizalmuk a hősiesen, érettünk a véráldozatra is képes, küzdő testvéreinknek. M. t. Vendégeink, Kedves Ifjak. Talán kissé hosszabb időt fordítottam a felvett dolgok analyzálására, de kellett ezt tennem, hogy az erkölcsi oldalát mutassam be ifjainknak. Bizonyára felemelőbb thénia lett volna arról beszélni, hogy mily mértékben csiszolta a háború az emberek erkölcsi értékeit. Érdekesebb lett volna tárgyalni azt, hogy mily kihatással vott és van a háború a vallási, politikai, társadalmi, családi életre; mily hatással volt és van a szellemi életre, az irodalomra, a tudományra, a művészetre; mily hatással volt és van a nemzeti, honfiúi erényekre. Ezekről más alkalommal, talán a háború befejezése alkalmával fogok megemlékezni. Ezeket a kérdéseket felvetem, hogy a gondolkodni szerető ifjaknak thémát adjak a vakációra az önképzőkör jövő évi, jubiláns évi működésre is. Itt most annyit kell konstatálnunk, hogy minden téren, ahová a haza polgárai az ősi erkölcsöket állították vissza, örvendetes haladás, nemesbülés tapasztalható. Azok az emberek, a haza azon polgárai, akik a tiszta erkölcsöt, a becsületességet tekintették vezércsiflagul, vagy azok, akik erre az erkölcsi alapra visszatértek, derekabbakká, jobbakká lettek, mert a háborút tisztítótűznek tekintették. A háborút, a háborús időt ezek a pusztában való bolyongásnak tekintik az ígéret földje felé az uj Magyarország felé, ahová a kicsinyhitüek- nek, kételkedőknek nem adatik meg a belépés. Majd mikor vége lesz a bolyongásnak, eljő Magyarország aranykora. Ez lesz az az idő, amelyre a nagy Széchenyi látnoki szemmel célzott s jövendölt: Magyarország nem volt, hanem lesz. K. Fiaim! Ti, akik most nyiladozó értelemmel és szívvel tanúi vagytok a nagy időknek, értsétek meg azt, hogy a nagy munka befejezése rátok vár. A hősök megkezdték a nagy mű alapvetését, mi folytatni fogjuk karöltve a visszatérőkkel a teljes kiépítést, de a békés, az új, a nagy Magyarország teljesen kiépített művére a koronát ti fogjátok, nektek kell feltenni. Jajj, háromszorosan is jajj, ha megfeledkeztek a nagy örökségnek megőrzéséről. Hogy becsülettel őrizhessétek azt, már most iparkodjatok erényes, becsületes emberekké lenni. A kicsiny magból lesz a terebélyes fa, az ifjú erénygyakorlataiból jegecesedik ki a felnőtt ember törhetlen akaratereje, meg- nemingatható becsületessége. Első a becsület! Jegyezzétek meg magatoknak, hogy Hazájának csak az használ, akinek vezércsillaga e vármegye feddhetlen jellemű nagy emberének, Kölcseynek intelme: a Haza minden előtt. Most pedig mikor elbocsájtunk, kérlek benneteket, tehetségetekhez, erőtökhöz képest buzgólkodjatok a jóban, az emberbaráti szeretet erényeinek nemes gyakorlásában. Ahol vigasztalásra van szükség, ott a kesergők szivébe gyullasszatok reményt, megnyugvást, a csüggedőket bátorítsátok, mérsékeljétek a túlzásba menőket, enyhítsétek kis kezetekkel, jó szivetekkel a nyomort, a szenvedést . . . Ezeket adom most utravalóui, mikor a vándorbotot veszitek kezetekbe, mikor repeső örömmel siettek oda, ahol titeket igen-igen szeretnek. Legyen veletek a jó Isten áldása ! Fiúk, őszinte szívből jó vakációt kívánok !
