Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1912

21

Délután folyamán Patay István plébán >ssegéd vezetése alatt Fernezelyre rándultunk ki, ahol Fischer Károly f imérnök ügyes és szives magyarázata mellett megnéztük az olvasztókat, ahol ezüstöt bőven láttunk. Kifáradva értünk haza este s szerény vacsoránk elköltése után jóizii álomba merültünk. Másnap reggel a város nevezetességeinek megtekintése után Felsőbányára utaztunk.

Ha szívességről, előzékenységről és igazi magyaros vendégszeretetről akarunk szólani, azt itt Felsőbányán mind megtaláltuk.

Megérkezésünk után Farkas Jenő polgármester ur személyesen felkeresett bennünket és megállapította a programmot. Ebéd után Diczig Béla róni. kath. plébánossegéd vezetése alatt felmentünk a Bányahegy tetejére, a honnan gyönyörű kilátás nyílik egyrészt a városra, másrészt a környező hegyekre. Jól kifáradva értünk le az aránylag meredek hegyről s kellőleg lehűlve ifjaink az Ambrus tóban megfűrödtek. Fürdés után a polgármester ur intézkedésére Túri István vizmüfelögyelő megmutatta a város vízvezetékének forrásait és gyüjtü medencéjét, a honnan a város közönsége, a viz saját nyomása következtében kapja a legtisztább forrásvizet.

Külön ki kell emelnem Rumpold Gyula szállodatulajdonos szives vendégszeretetét, melyben ifjainkat részesítette, melyért ezúton is szives köszö- netünket fejezzük ki. Hálás szívvel gondolunk Farkas Jenő polgármester urra és Diczig Béla vezetőnkre; fogadják ez utón is az ifjúság és a tanári kar nevében szíves fáradozásukért hálás köszönetünket.

A fárasztó hegymászás után korán édes álomba merültünk, mert reggel 5 órakor folytatnunk kellett utunkat a Guíinon át Aknasugatagra. Örökre emlékezetes marad előttünk az a remek szerpentin ut, mely felvezet az 1000

m. magas hágóig. Útközben le-leszálíottuiik a kocsikról egyrészt, hogy egy felejthetetlen látképben gyönyörködjünk, másrészt, hogy a mindenünnen folyó patakok friss vizét élvezzük, melyek között több savanyuvizesre akadtunk. 8C0 méter magasságból letekintve a Fekete-hegy aljában láttuk a 6 hold területű Bódi-tónak tükörsima, acélkék vizét. Az u. n. Holéczy-kilátóról gyönyörű panoráma tárul a Szaszar völgyét környező hegyekre

A hegytetőről leereszkedve a Mara folyó völgyében folytattuk egy darabig utunkat s Krácsfalva, Desze, Potyinka községeken áthaladva déli fél 1 órakor értünk Sugatagra, ahol már terített asztalok vártak bennünket.

Ebéd után Cservény Gyula m. kir. mérnök ur szives kalauzolásával megtekintettük a Gábor aknát. Az ifjúságot 7—8-kint szállították le kosarakban a 120 méter mély aknába, ahol a mérnök ur megmagyarázta a sóbányászatot. Kocka alakban vágják ki csákánnyal a sótestet s ezt feszitő vasakkal felemelik, azután 45 kilós darabokra vagdalják szót. A villanyvilágítással ellátott bánya gyönyörű látványt nyújt hatalmas méreteivel, folyosóival, karzatával. A bányából szerencsésen felérkezve, nemsokára indult kis sóvasutunk Máramarossziget felé. Cservény mérnök urnák ez utón is hálás köszönetünket fejezzük ki.

Már 4 óra 12 perckor Szigeten voltunk, hol az állomásnál majdnem az egész tanári kar várakozott reánk. Lőrik Ernő tanár ur vezetése mellett egyenesen szállásunkra mentünk s rövid félórai pihenés után a város nevezetességeit tekintettük meg. Másnap, junius 7-én a Tisza vashidján át gyalog kimentünk Szlatinára, ahol megtekintettük szintén 8—10-enként a Kunigunda sóbánya beomlását. A hely teljesen el van kerítve, úgy hogy csak egy karfával ellátott hidszerü kilátó vezet a beomlás széléhez. A bányabeomlás kör- alaku, melynek átmérője 60 méter s vastagsága az üregig körülbelől 80 mé-