Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1907

Erkölcsi nevelés a családban

Nos én azt gondolom, mindig arra kellene gondolnunk, hogy minden meg nem zabolázott lankadtság lent a síkságon is vészthozó az emberre. Mert a kényelemszeretetből lassankint és egész észrevétlenül több baj és romlás származik, mint minden gonoszságból összevéve. Nem hirtelen halál az, ami itt az embert fenyegeti, mint az örök jég és hó között előforduló álomkórságnál — de alattomos, nem érzékelhető és barátságtalan halál, amely mindent elront, amit az ember tesz és minden bizalmat elrabol tőle — mert semmit sem végez alaposan és mindig elsieti valami dolgát: az álomkórság, fájdalom, ránehezedett hirtelen, a lustálkodás nálánál erősebb volt! Hány fontos dolgot hagy el az ember életében lustaságból, hány alkalmat szalaszt el, mennyi bajt és bosszankodást szerez önmagának és másoknak tisztán kényelemszeretetből! Ha egyszer ki lehetne számítani, mennyi súlyos szerencsétlenség és mennyi jóvá nem tehető hiba származik a kényelmességből — megijedne az ember és fölriadna aluszékonyságából, mint valami elaludt őr, ha megszólítja őt a generális. Mi itt a szükséges ? Gyakorlás — semmi egyéb, mint gyakorlás. Hadüzenet, — hogy az akarat az ő jogos királyságát elfoglalja, mielőtt még késő lenne. Reggel meghatározott órában fölkelni mindenféle szép matrac és párna ellenére, katonásan felöltözködni mindenféle lusta botorkálás és ásitozás nélkül. Mégegyszer oly feszesen ülni az asztalnál, ha legjobban szeretnénk összecsapódni mint valami zsebkés, mégegyszer oly feszesen lépegetni, hogyha a kirándulás vége felé hajlamot érzünk a döcögésre és cammogásra — ezek a lélek győzelmei a test fölött, amelyek erőssé teszik az egész embert. Vagy ha valamely út alaposan kifárasztott bennünket, akkor még kétszer menjünk ruganyos léptekkel föl és le a lépcsőn, mint valami ifjú apród. Akkor nem is fog soha előfordulni az, hogy durcás arcot vágunk anyánknak, hogyha fáradtak vagyunk és még egyszer elküld bennünket valamiért. Ismertem egy urat, annak volt egy lova. Az az istállóba való visszatérés alkalmával alig volt tartható, annyira öriilt neki. Ura azonban épen az istálló ajtaja előtt kényszeritette, hogy mégegyszer megforduljon és háromszor nyargaljon föl és alá az úton. Ilyen erőgyakorlatokat nekünk is többször kellene végeztetnünk a lusta lóval, a mi testünkkel. d) A harag fölött való uralom. A harag ellen jó eszköze volt Julius Caesarnak. Ha a vér a fejébe szállt akkor húszig olvasott, mielőtt felelt volna és ezen szünettartás annyira szokásává lett, hogy később olvasás nélkül is megtartotta — mint a zongorajátéknál is először számlálgatjuk a szüneteket, később már e nélkül is érezzük azokat — és igy a haragnak nem sikerült többé őt meggondolatlan beszédre csábítani. Még jobban biztosítjuk magunkat — és erről már sokat beszéltünk, ha minél gyakrabban elmélkedünk azokról az emberekről, akik különösen ingerelnek bennünket indulatoskodásra és ha arra gondolunk, mi mindent tagadott meg tőlük az élet. Talán mindenekelőtt épen türelmes barátok hiányoztak nekik! Ez a parancs: „Szeresd ellenségeidet" esetleg az első lépés megtevésére sokaknak még túlságosan nehéz; első segédeszközül ezeknek talán ezt lehetne ajánlani: Gondolkozzál csak többször nyugodtan azokról, akik rosszat akarnak veled és bosszantanak téged, fogd egyszer pártjukat gondolatban, tartsd szemed előtt jó tulajdonságaikat — akkor majd lecsendesedik bensőd s talán megjön a szeretet is — épúgy, mint az égboltozat visszatükröződik a tóban, mikor a habok lecsillapultak.