Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1907

Erkölcsi nevelés a családban

val hadonászik — hiszen az állat is épen igy tesz. De egyetlenegy gondolat képessé teszi az indiánt, hogy még a legrettenetesebb fájdalmat is elviselje anélkül, hogy csak egy hangot is hallatna minden szó és minden szem hunyorgatás nélkül: Hős akar lenni, meg akarja mutatni erejét és maguk az indiánok is tudják már, hogy az önuralomhoz több hősiesség kívántatik, mint ahhoz, ha az ellenzég között a legnagyobb vérfürdőt visszük véghez. Gondoljatok különben arra is, amit történelmi könyveitekben olvastatok, hogy sok olyan törzsnél, ahol a vérbosszú divatozott, mégis volt egy parancsolat, amely sokkal magasabban állott a bosszú parancsánál. Ez a vendégbarátság kötelezettsége volt. Olvastátok talán a történetet, hogy hogyan száll meg egy férfiúnál egy idegen és amint a háziúr éjjel az alvót jobban szemügyre veszi, látja, hog/ ez atyjának a gyilkosa. De a vendégbarátság szentségére gondol és ez megfékezi vad bosszuszomját. Az embernek legfönségesebb szabadsága abban áll, hogy nem kell neki a pillanat és a rövidlátó düh rabszolgájának lennie, hanem engedelmeskedhetik nagy és nyugodt gondolatoknak. Az ilyen megnyugtató gondolatok alkotják azt a legbecsesebb kincset, amelyet az emberek lassankint saját elmélkedéseikből, keserű tapasztalataikból és nagy férfiak és nők példaadó életéből fölhalmoztak. Azért bizonyára meg is értitek, hogy mi az értelme annak, mikor Krisztus azt mondja, hogy gyűjtsünk magunknak olyan kincseket, amelyeket a moly és rozsda meg nem emészt. Mert jó lelkiismeretünk és egész boldogságunk attól függ, hogy jó gondolataink kincse oly nagy legyen fejünkben, hogy indulataink és vágyaink sohse ragadjanak bennünket olyasvalamire, ami utóbb a leikünkön rágódik. Most pedig megpróbáljuk, hogy közös erővel találjunk feleletet ezen kérdésre: Ugyan miféle gondolatok azok, amelyek segítségünkre lehetnek abban, hogy önmagunkat legyőzzük, valamely sértést megbocsássunk, sőt azt jóval viszonozzuk ? Közösen akarunk ilyesféle gondolatokból egy kis kincstárt összegyűjteni. Biztosan tudom, ti a saját élményeitekből kiindulva nem egyet fogtok találni, amelyre én magam még nem jutottam rá. 1. Nagy segítségünkre lehet már az is, hogyha egyszer tisztába jövünk avval, hogy az önuralom nagy erőnek a jele és hogy minden önmegtagadás, amelyet véghez tudunk vinni, akaratunkat keményebbé és szabadabbá teszi. 2. Azután meg gondoljunk arra is, hogy saját arcunknak alakitó művészei vagyunk, mivel minden eltorzulás, melyet düh és bosszankodás idéz elő, nyomot hagy arcvonásainkban, úgyhogy végre arcunk főleg pedig szemünk a legcsekélyebb akaratgyöngeségünket és vadságunkat is elárulja. 3. Emlékezzetek arra, amit az elején mondottunk. Mi magunk leszünk betegek és rosszabbak, ha viszonozzuk azt a gyűlöletes dolgot, amit mások velünk tettek. Ö benne durvának találjuk azt és mégis utánozzuk, pusztán csak azért, mert a bosszúvágy és a hirtelen harag ingerel. Azért helyes, hogy nyugodt óráinkban világosan elgondoljuk, hogy a bosszúállás és a szeget szeggel való visszafizetés a legostobább, amit csak tehetünk — mert ha a másik erre rá tud venni bennünket, akkor okozott nekünk csak igazi kárt — sértegetései és szitkozódásai által csak önmagának árt. Joggal mondja ugyanis a közmondás: Aki szitkozódik, az önmagát gyalázza; vagyis hirdeti az egész világnak, milyen műveletlen ő. 4. Még egy másik gondolatot is föijegyzünk itten, amelyet már előbb megbeszéltünk. Azt mondottam : Legjobban azáltal védekezünk a gonosz és durva emberrel szemben, ha átvisszük rá a jót és példát adunk a nagylelkűségre és műveltségre. Ehhez már sok erő kell, sokkal több, mint a fogak puszta csikorgatásához. De gondoljatok mindig arra: ha két nép egymásnak megüzeni a háborút, akkor mindegyik oly gyorsan, amint csak teheti, a ha-