Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1907

Erkölcsi nevelés a családban

Küzdelem as égiháborúval. „El akarom neked egyszer mesélni, hogy honnan is ered a te félelmed. Nagyon jól tudod, hogy nálunk nem üthet be, hallod is, hogy a vihar már elvonulóban van és mégis félsz. Hogy lehet ez ? Hiszen a félelem máskor rendesen megszokott szűnni, ha biztosan tudjuk, hogy nincs rá ok; pl. ha a szobában valami neszt hallasz s világot gyújtva látod, hogy az csak a szekrény ajtaja volt s nem rabló. Meg akarom azt neked magyarázni. Tudod-e, hogy a telefonsodronyok és a villamosvezetékek a városban vihar alkalmával mindig nagyon érzékenyek, sokszor a villámot fel is fogják s gyújtanak. Kőfalak és fatuskók egészen nyugodtan maradnak, de ezeket a finom vezetékeket elektromos áramukkal a vihar nagy nyugtalanságba és remegésbe ejti. Nos, bizonyára tudod, hogy az ember testében is vannak ilyen finom vezetékek, amelyek a hírszolgálatot látják el és sok egyebet teljesítenek — ez az idegek hálózata. A fogorvosnál bizonyosan észrevetted már, hogy az ideg az, amely pl. a fájdalmat az agyba vezeti. Lásd tehát: ezeket a végtelenül finom vezetékeket és sodronyokat az emberi testben rázkódtatja meg és ejti nyugtalanságba az égzengés s innen ered az ember félelemérzete. De nem szabad elfeledned : testedben nemcsak ezek a finom sodronyok vannak, hanem egészen úgy, mint az elektromos vezetékeknél, van egy középponti hivatal is, ahonnan a vezetékeket rendben tartják. így szólhatsz: Ha ti kicsiny idegek fickándoztok is, azért nekem még korántsem kell veletek együtt vergődnöm. Én okos és nyugodt akarok maradni! Amint a villámhárító felfogja és a földbe vezeti a villámot, épugy tűzz te is fejedre egy okos gondolatot — hadd fogja fel az a villámot és kergesse az idegek mellett el a földbe. Meg akarod most már próbálni? Én eloltom a lámpát s a szomszéd szobába megyek; behívhatsz, ha idegeid még nem engedelmeskednek — de próbáld csak meg, nemcsak nekem szerzel örömet vele, hanem legjobban te fogsz örülni, ha egyszer megpróbálod, hogy milyen erős az akarat és az ember lelke. Gondolj Franklin Benjamin örömére, midőn feltalálta az első villámhárítót s kiszabta a villámnak az utat, amelyen haladnia kellett. Gondolj mindig arra, hogy hogyan remegnek most ezer meg ezer gyermekszobában a fiúk és leányok — de mindig találkoznak közöttük néhányan, akik felveszik a harezot a zivatarral és nem engedik magukat legyőzetni ezáltal a dörömbölés által, hanem nyugodtan fekszenek ágyukban és igy gondolkoznak: Az ember királynak született, arra, hogy uralkodjék az elemek fölött! Erős maradok s nem engedem magam megfélemlíteni." Ne kicsinyeljük a messzeható jelentőségét az ilyen apró, a gyermekszobában aratott győzelmeknek. Itt valósul meg csak igazán a mondás szelleme: „Hajtsátok uralmatok alá a földet!" S az a fiú, aki megtanul szembeszállni az égiháborúval, ezáltal erőt és hajlandóságot fog szerezni, hogy idegeit más téren is megnyugtassa és féken tartsa. Az idegekkel való bánásmód! Hány orvost és gyógyító intézetet lehetne megtakarítani, ha az emberben szunnyadó gyógyító erőket már kora ifjúságától kezdve nagyobb tevékenységre serkentenénk. Fontos kérdés az ifjúság házi nevelésében a „gyermekes csínyek" kezelése. Ne legyünk itt szükkeblüek és pedánsak, azonban kérlelhetetlenek minden durvasággal és kárörömmel szemben — mert ezek épen nem ártalmatlanok, hanem rossz ösztönöknek és hajlamoknak nyújtanak táplálékot és veszedelmes jellembeli fogyatkozásokat érlelnek. A szerző bátorságot vesz magának, hogy ezen a helyen, bizonyára a legtöbb olvasó ellentmondásával, Busch egynémely dolga, pl. „Max und Moritz" elől óva intsen. Bizonnyal a humornak