Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1906

A hold fizikájából

minden vonzásnál nagyobb hatása, mely a holdpályát a főbolygókéhoz hasonlóvá tette. A holdpálya a Nap felé sohasem domború, épúgy mint a föbolygóké, dacára hogy a földpályának majd külső, majd belső oldalán található: míg valamennyi holdé kivétel nélkül domború és homorú felváltva.*) Erről úgy számítással, mint szerkesztéssel meggyőződhetünk, ha ismerjük a hold távolságát a főbolygótól a bolygó naptávolságának egységében kifejezve, s azután a hold és bolygója keringési idejének viszonyát. — Az utolsó fejezet után található táblázat a szükséges mennyiségeket megadja. A holdpályát eszerint úgy tekinthetjük, mint egy elliptikus, csak erősen háborgatott bolygópályát. b) Valamennyi hold a maga bolygójának egyenlitősíkjában kering, mely síkok pedig — épúgy, mint a Földnél, — igen különböző szögek alatt hajolnak az ekliptikához, és az ekliptikáról tudjuk, hogy nemcsak a földpálya, de közel valamennyi főbolygó pályájának síkja. Legcsekélyebb, 2° a jupiterholdak hajlásszöge ezen síkhoz, de magának a bolygónak egyenlitősíkja is csaknem az ekliptikába esik. Már a marszholdak 26°, a Saturnusz holdjai 28°, az Uránusz négy holdja 98°, a Neptunuszé 140° szög alatt hajló síkokban keringenek az ekliptikán kiviil. Ugyanekkora, amennyire eddig meghatározható volt, bolygójuk egyenlítősíkjának eltérése is. Csak a Hold nem kering főbolygójának, a Földnek egyenlitősikjában, mely 23° 28' szög alatt hajlik az ekliptikához, hanem elégközei a bolygópályák ezen fösikjában, ami csak a főbolygókra jellemző tulajdonság. A holdpálya hajlásszöge ugyanis 5° 8' a földpályához, tehát olyan, mely kisebb a Merkur (7°) és nem sokkal nagyobb a Vénusz (3°23') és Szaturnusz (2°30') hajlásszögeinél. c) A Hold a Földhöz viszonyítva sokkal nagyobb égitest, mint bármelyik hold a bolygója mellett. A Naprendszer 24 holdja között legnagyobb a Jupiter négy legrégebben ismert holdja, melyek már kézi messzelátóval is szépen észlelhetők. Ezek nagyobbak ugyan a Holdnál, de a legnagyobb átmérője is ^ része a jupiterátmérőnek, míg a Holdé jóval több a Föld egyenlítői átmérőjének -j-énél. — A jupiterholdak egyikének tömege sem üti meg a bolygó tömegének O'OOOl részét, a legnagyobb szaturnuszhold : a Titán tömege ér még fel a bolygó 0'0002-ével, de mi ez a szám az ^-hoz, mely a Hold tömegét fejezi ki a Föld egységében ! Vegyük ezekhez hozzá még azt, hogy a Nap túlnyomó vonzása a Holdat a saját és nem a Föld sorsával kötötte össze. Gondoljuk a három égitestet megfelelő nagyságú kicsiny golyókkal helyettesítve; a vonzáskülömbségnek megfelelően pedig kössük a Holdat helyettesítő golyót 2'18-szor erősebb fonállal a Naphoz, mint a Földhöz. A Nap felől húzva a fonalat, az magával ragadja a Holdat és Földet egyaránt, de a Föld felől rántva meg, a húzás bizonyos erőssége mellett a Hold és Föld között levő fonál el fog szakadni. A Föld tehát valami kozmikus katasztrófa következtében a Hold nélkül is elhagyhatná a Naprendszert, de a többi bolygók azt csak holdjaikkal együtt tehetnék meg. *) A földrajzi atlaszokban található együttes föld- és holdpálya épen a mi Holdunk útját ábrázolja tévesen: minden más holdra ráillenék, csak a miénkre nem.