Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1906

A hold fizikájából

Egyébiránt csillagászati tudományuk, ha más úton is, de gyorsabban fejlődhetett, mint a mienk. A B^öld forgását látva, hamar rájöhettek saját bolygójuk tengelyforgására, mely az égboltozat látszólagos lassú, keletnyugati mozgását a Napéval együtt megmagyarázta. Olyan optikai eszközökkel, aminőket ma csillagászaink használnak, levegő és felhő híján ott sokkal tökéletesebb észlelések voltak végezhetők, mint a Földön. S a mérések pontosságát nagyban elősegíthette a mozgások lassúsága. * Visszatérőben vagyunk a Földre. Előttünk forog és változik árculatban az óriási gömb. Szinte büszkeség tölt el bennünket, hogy magunkénak tudjuk azt a bolygót, mely a Hold égboltozatán a leghatalmasabb jelenség. Minden mozogni látszik, ha lassan is, az égen, egyedül a mi Földünk áll megérkezésünk óta az ég azon pontján, hol először pillantottuk meg. Ezt látva, gondolkodóba esünk affölött, amit még a Földön a Holdról mondottunk, hogy keringési középpontja a Nap. Itt szemmel látjuk, hogy nem a Nap, hanem a Föld a legnyugodtabb égitest, és látszólagos nagysága szintén amellett van, hogy minden látható keringésnek körülötte kell történnie. Mintha csak a Holdból szemlélte volna Ptolemaeus az eget, mikor rendszerét összeállította. De a Holdnak nem első csalfasága ez, hogy megtéveszti az embert. „Luna fal lax" volt már a régi rómaiak előtt is, mert mindig mást mutatott, mint amit cselekedni akart. Ha a régiek tapasztalata után indulunk és nem hiszünk a Holdnak, szintén oda jutunk, amire első fejezetünkben : a Hold a Nap bolygója és nem a Földé, mert azt mutatja, hogy a Föld körül kering. llatvani Ede.