Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1906

A hold fizikájából

zik. A rendszer tömegcentrumában összpontosul a Nap egész vonzása, azért ezen pont mozog úgy, mintha reá minden zavaró körülmény nélkül csupán a Nap hatna. Ezen pontja azonban a Föld-Holdrendszernek — mint épen láttuk — mindig a Föld szilárd tömegéből való. Mi a következménye ennek a Földre ? Először is az, hogy a Föld épúgy végez forgást a közös törnegcentrum körül, minta Hold, de míg ennek forgását egy forgó kerék kerületi pontjáéhoz (mikor a kerék haladó sebessége kerületi sebességénél nagyobb), addig a Földét a kerék tengelyére alkalmazott excenteréhez hasonlíthatnék. — Azt találjuk továbbá, hogy a Hold is eltorzítja a földpályát, csak nem akkora mértékben, mint a föld a Holdét. A földpályán is vannak kidudorodások és behorpadások, de ezek Vso-át teszik átlag a Holdnál talált eltéréseknek, ami miatt azután a földpálya is megmarad nagyjából elliptikusnak, mint a Holdé. — Egy harmadik következménye még a Hold vonzásának az, hogy a Föld keringési sebessége sem olyan egyenletesen változó, aminő a Hold nélkül volna, hanem a közös súlypont körül végzett egy keringése alatt is nő és fogy felváltva. * A kölcsönhatás következő analógiáit kezdjük a holdhatások felsorolásával, melyekhez az észlelés könnyebben elvezeti a tudományos eszközök híjával lévő észlelőt, mint az ellenkező: holdviselte hatásokhoz. A tengermellékek lakói előtt megszokott jelenség az árapály. Ez abban áll, liogy a tenger felszíne többé-kevésbbé szabályos időközökben emelkedik és siilyed. A fizika tengerjárás-nak nevezi, s nagy aprólékossággal tanulmányozza szabályait nem csupán nagy gyakorlati fontossága, hanem még nagyobb tudományos értékessége miatt is. Hogy a tenger ilyen lólekzéshez hasonló ritmusos mozgást végez, annak főoka a Hold. A Holdnak Földünk mellett épen nem elenyésző tömege megváltoztatja a földi tárgyak. súlyát, mely súly alatt a test tömegének, meg a földokozta tömegvonzó és centrifugális, s a levegőtől származó felhajtó erők eredőjének szorzatát értjük. A Hold minden 24 óra 52 perc multán közel ugyanazon helyzetben van a földfelület valamely része fölött; ezen idő alatt kétszer csökkenti a Föld tömegvonzó hatását az illető helyen, midőn t. i. délkörén kétizben áthalad, s ugyanannyiszor teszi könnyebbé a testeket. I Ia azon a helyen olyan természetű anyag van, melynek nyugalmi törvénye a folyadékokéval megegyezik, akkor ez a belsejében létrejött nyomásváltozást a felszín alakításával, a tömegek új elhelyezésével igazítja helyre. Tehát ott, liolallolda zéniten áll, összetorlódik a tenger vize azon oldalteső helyekről, melyeken a holdhatás nem csökkenti annyira a nehézségerőt, valamint azon pontokon is, melyeknek a Hold talppontjukban áll, mert itt meg a közelebbeső földkérget vonzza a felszínnél erősebben. Ily módon két árhullám keletkezik, melyek a Föld gyors tengelyforgása miatt keletnyugati relativ mozgást végeznek. Sok körülmény gátolja abban az árhullámot, hogy a Holddal egyidőben érkezzék valamely hely délkörébe, mégis legerősebben kettő. Elő-