Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1905

I. Kirándulás a Tisza-forráshoz

a felső Tisza is tutajozható legyen. Ezen vizgátak egyike az apsineci, meglepő szép környezetben van. A több kilométerre kiterjedő tóágyat gyönyörű fenyves szegélyezi. Tiszta kék vize fenékig átlátszó. Nehéz lenne leirni azt az érzést, amely kebleinkben támadt akkor, amidőn rajta tutajoztunk. A vidék szépsége, harmóniája, gondolkodásra, elmélkedésre készt. Szó is alig hangzott ajkainkon, mindannyian gyönyörködtünk a .remek vidékben. Innen bő reggeli után gyalog folytattuk utunkat a még 8 kilométerre levő fekete Tisza forrás eredetéhez, mely az Okola havas lejtőjén van. Az alföld egyenletes útjához szokott ifjaink ugyancsak nehezen birkóztak meg a nehéz, fáradtságos hegyi úttal. De vitt bennünket folyton előre a vágy, hogy elérhessük célunkat; a lankadóba is erőt öntött az, amint látta, hogy társa, mint kapaszkodik feljebb. Jóval till a déli órán felértünk a forráshoz. Egy gránát emlékoszlopba vájt csurgóból folyik a Fekete Tisza. Vékonyka kiss forrás, csendesen folyik. Ilyen a Tisza bölcsőjében! Nem nagy jövőt jósolnánk ezen erecskének, ha nem tudnók, mily garázda legénynyé növi ki magát e kicsi forrás, mily gyakran hoz annyi bajt az egész magyar alföldre. De ez csak a fekete Tisza forrása, mely itt 1"2"29 méter magasságban fakad s a Tiszacsora (Tiszalejtő) vízzáróig, mint hegyi patak nyargal, ott tutajozhatóvá nővén ki magát csakhamar dél felé kanyarodik, hogy Kőrösmező, Borkút, Bilin községet átszelve, Hahó felett a Fehér Tiszával egyesüljön. A Fehér Tisza Lulii helységtől délkeletre a Hadul és Nyenyisku hegyek közt ered. A Fekete Tisza forrásánál levő asztalokon és padokon a fáradságos út után jót pihentünk, s innen mentünk a havas tetején levő menedékházba, hol pompás ebéddel vártak. A nehéz út után rendkívül jól esett az ebéd, amelyet a kőrösmezői kincstári főerdész úr szívességéből rendkívül olcsó pénzen kaptúnk. Egy órai pihenés után vígan jöttünk lefelé. Rövid idő múlva ott voltunk az apsineci gátnál, hol miután kellőleg kipihentük magunkat, fürdés után kocsikon visszajöttünk a kőrösmezői állomásra. Itt találtuk előző napon megismert és megszeretett rahói barátainkat, akik átjöttek hozzánk, hogy egy utolsó Islenhozzádott mondjanak. Szívességükért, figyelmökért fogadják ezúton is hálás köszönetünket. Igazi magyaros vendégszeretetük, de még inkább ifjúságunk iránt tanúsított nemes vonzalmuk feledhetetlenek lesznek mindig előttünk.