Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1904

Voggenhuber Oszkár kegyeletes emlékezete

végezze. Betegünk a szabad levegőre vágyakozott; figyelmeztettük a 18 fokos hidegre; nem használt. Az elgyengült test nem birta meg a nagy hideget; ágyba került újra, hogy abból többé fel se keljen. Február 19-én szivszélhüdés oltotta ki nemes lelkét. A társház és gimnázium ormára kitűzött gyászlobogó tudatta a város közönségével, hogy az, kinek életéért minden jók remegtek, megszabadult szenvedésétől. Egymásután érkeztek a részvétiratok, a koszorúk, a boldogult népszerűségének jelvényei. Megérkeztek testvérei, hogy jajkiáltásukkal megríkassák még a megcsontosodott kedélyt is. Mentsen meg az Isten mindenkit ily kinos jelenet látása- és ily jajkiáltás hallásától. A szomszédos társházak küldöttek által képviseltették magukat, valamint a szatmári kir. kath. főgimnázium tanártestülete is. Debreczenből megjelentek Jászai dr. házfő és főgimnáziumi igazgató Holczinger Imre tanárral; Máramarosszigetröl Keller János házfő és igazgató Pap János tanárral; Sátoraljaújhelyből Ambruszter Sándor és Freész Endre főgimnáziumi tanárok. Rózsahegyről az ijesztő télviz idején Haunstádter József hozta meg az igazi áldozatot s a társak részvétét szeretett barátjuknak. A szatmári kir. kath. főgimnáziumot Fásztusz Elek és Sándor Venczel képviselték. Vidékre költözött ismerősei közül megjelentek temetésén Tóth Kálmán m. á. v. ellenőr, volt állomásfőnökünk két fiával a boldogult tanítványaival Debreczenből és Maresch Emil magyar királyi dohánybeváltó hivatalfönök Vásárosnaményból. A fennebb említett társházak képviselői koszorút helyeztek ravatalára; társházunk, a főgimnázium tanár-testülete ; a honvéd tisztikar; a főgimnázium minden osztálya külön-külön s még két kis tanítványa külön-külön, szebbnél-szebb feliratú koszorúkkal vettek búcsút az elköltözöttöl. A vidékről egy megkésve érkezett koszorú nem ékesíthette ravatalát.