Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1904

Voggenhuber Oszkár kegyeletes emlékezete

VOGGENHUBER OSZKÁR KEGYELETES EMLÉKEZETE. Született 1870. ápril 1., meghalt 1905. február 12. A Gondviselés kemény csapást mért intézetünkre, megfosztván egy még fiatal, de érdemekben gazdag tanárától. Jóformán még bele sem melegedett a munkába, hiszen alig töltőit 10 évet a tanszéken s már siratnunk kell öt, siratnunk a nagy lelki eröt, melylyel Istene megáldotta; siratnunk azt a férfiút, kinek örök életet Ígértünk. Voggenhubert nem látni magunk közt oly kinos, oly keserves érzés; de bele kell nyugodnunk a megmásithatatlanba. E tudatban szentelem emlékednek e pár sort; fogadd tőlem ott. a túlvilágon azzal a szeretettel, melylyel tanügyünkön, tanártársaidon s tanítványaidon csüggöttél. Velem lesznek mindnyájan ; együtt tekintik át éltedet, hogy nemes példádon épüljenek. Boldogultunk az ország szék- és fővárosában született 1870. évi ápril hó 1-én. Középiskolai tanulmányait a piaristák főgimnáziumában végezte s az érettségi vizsgálat után szive vágyát követve felvételért folyamodott a piarista rendbe. Kívánsága nem volt teljesíthető; valamennyi hely be volt töltve. Ekkor a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karára iratkozott be tanárjelöltnek, szaktárgyul választva a magyar és német philologiát. Az év elteltével újra folyamodott — s most már eredményesen — a kegyes-tanitórendbe. Az ujoncz évet Váczott állotta ki. A komoly elhatározási! fiatal ember lelkét, aki pedig mint egyetemi hallgató az életet is megismerhette, nem törte meg a ujoncziskola túlszigorú