Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1903
IX. Adatok a lefolyt iskolai év történetéhez
APATOK A LEFOLYT ISKOLAI ÉV TÖRTÉNETÉHEZ. 1. Az 1904. évi május hó 2-ika mély gyászba döntötte iskolánkat. A férfiú nem tartozott ugyan a testület kebelébe; nem volt szoros értelemben vett professor s mégis gyászkeretbe kell tennem nevét. Vanke Józsefet óhajtom elsiratni egy pár sorban ; azt a férfiút, aki nemes gondolatoktól, még nemesebb érzelmektől vezéreltetve a jóttevök küzt is egyik kimagasló jótevője volt iskolánknak. Neve, mig ez iskola hirdetője lesz a szép, jó és igaz eszméinek, élni fog és kell, hogy éljen évkönyveinkben. Akik figyelemmel kisérték Értesítőinket, azok bizonyára ismerik, ki volt Vanke József. Nekem sem czélom, sem feladatom ismertetni őt; én pusztán az iskola kegyeletének kívánok kifejezést adni. Tizenkét éve, hogy az iskola élén állok. Nincs egy Értesítő, melyben Vanke József neve a jótékonyság rovatában elő nem fordulna hol nagyobb, hol kisebb adománynyal; olyan adománynyal, melyet szerény lelke a nyilvánosság elé juttatni engedett. Eltekintve amaz erkölcsi hatástól, melyet kivált az intézet igazgatójára és a kegyes-tanítórendi tanárokra gyakorolt; eltekintve azoktól az atyai intelmektől, melyekkel az iskola róm. kath. növendékeit a gyóntatószékben az igaz úton megtartani iparkodott, a más vallású növendékeket pedig utczai társalgásaival terelte a jó útra, illetve oktatta, miként maradhatnak meg azon: csak két dologról akarok tüzetesebben megemlékezni s megerősíteni fennebbi állításomat, hogy Vanke József nevének élni kell evkönyveink lapjain. Mint a Szögyéni-család egyik kimagasló tagjának, Szögyéni Maricli László, berlini nagykövetünk nevelője oly szerencsés anyagi helyzetbe jutott, hogy egy kis tőkét gyűjthetett magának. S mire fordította?
