Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1900

I. Poór János kegyeletes emlékezete

kellett öt s a Rendkormány figyelme a boldogúltra esett. A még nem is 22 éves fiatal ember zúgolódás nélkül foglalta el a számára kijelölt helyet s tanított egy hívatott egyén búzgóságával, egyben privatim végezte a theologiát is. Mert canonicus kora nem volt meg, a theologia után mindjárt nem érhette el legfőbb vágyát, hogy az Úr felkent papja lehessen. Ez csak 1885. évi deczember hó 28-án következett be s első szentmise-áldozatját Kolozsvárt mutatta be, hol a Ferencz József tudomány-egyetemen a természet- és földrajz hallgatója volt. Kéziratai közt nem találtam semmit, ami ez időre volna visszavezethető; bizonyára kenyér-studiumainak szentelte minden idejét, hogy minél előbb az oklevél birtokába juthasson és mint kész ember szolgálhassa a hazát. Egy cseppet sem gáncsolható tulajdonság egy fiatal emberben. A vallás- és közoktatásügyi magas Minisztérium engedélye folytán a kegyes-tanítórendiek ekkor még két évig voltak kötelezve az egyetem hallgatására; két évet töltött boldogúltunk is Kolozsvárt, honnan a debreczeni algymnasiumhoz küldötte a Rendkormány, hogy a Nagykárolyban megízlelt tanítás nehéz feladatát mint kész paedagogus folytassa. Debreczeni működéséről nem találtam semmi feljegyezni valót; de, hogy feladatának magaslatán állott, hogy emberül megállotta helyét, bizonyítja az, hogy a Rendkormány az 1887—88-ik iskolai évre a nagykanizsai főgymnasiumhoz léptette elő mint a természet- és földrajz szaktanárát. Itt kezdődik boldogúltunk változatos, érdekes és tanúlságos élete. Itt már nem szorítkozik tisztán tanszékére; hatni akart és hatott is Nagykanizsa intelligens közönségére. Felveszi irói tollát és szórja becses tartalmú czikkelyeit s gyönyörködteti tartalmas verseivel a várost és vidékét. Nagykanizsa hazánk fejlődő, vonzó városai közé tartozott már a hetvenes években. Mindig voltak társadalmi életében vezető férfiai; voltak, kik áldozatoktól sem riadtak vissza, ha a város culturájáról volt szó.