Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1900

I. Poór János kegyeletes emlékezete

Igazgatójának értesítése, hogy nem vették be a rendbe, mást földig sújtott volna, Poór János, „majd bevesznek jövőre" nyilatkozattal fogadta, mely nyilatkozat erőt adott neki a VII. osztály elvégzésére. Ez osztályt a szatmári királyi katholikus fögyinnasiumban végezte kielégítő eredménynyel. Múlt évi elhatározásához híven ismét folyamodott a kegyes-tanítórendbe s most már nem sikertelenül. A Rendkormány látva és méltányolva a komoly elhatározást, bevette öt és a váczi újoncz nevelőintézetbe rendelte. 1880. évi augusztus hó 27-én, tehát szent alapítónk névünnepén vette magára a szerény papi öltönyt, hogy azt le se vesse többé. A noviciatus, melynek feladata, hogy „az újoncz növendékek lelki életét erőteljes fejlődésbe hozza és a piarista hivatás ihletének beoltásával érzésüket, gondolkodásukat s törekvéseiket a megismert új életczélra irányítsa", kemény próbára teszi a íiatal embert; a kényelemhez szokott ifjúnak sokat kell nélkülöznie, dolgoznia pedig annyit, hogy még a tehetségesebb ifjakat is megviseli. Poór nem riadt vissza a nehézségektől, vértezett mellel állt eléjök; a vértet az önelhatározás, a nemes hivatás képezte nála. Éjt nappallá tett, hogy az ismeretkörében mutatkozó űröket kitöltse. Meg is szerezte elüljáróinak nagyrabecsülését, kik teljes elismeréssel adóztak a fiatal ember szorgalmának; megszerezte ifjú szerzetes társainak vonzalmát és szeretetét, kik lelkes társat és példányképet láttak benne. A noviciatusból ismeretekkel gazdagítva Kecskemétre ment, hogy a gymnasium utolsó osztályát megfússa. A Petőfi megénekelte Alföld jő hatással volt ifjú lelkére. A kellemes társaság, mely öt a studiumban körülvette, buzdító volt reá. Nem akart útolsó lenni társai közt; ambitiója sarkalta, hogy az érettségi vizsgálatot, mely a magasabb tudományok csarnokát nyitja meg az ifjú előtt, kellő sikerrel letegye. Le is tette. De nem elégedett meg azzal, amit az iskola nyújt. Új életre ébredt, lelkének bővebb táplálékra volt szüksége. A tudat, hogy egykor mint nevelő-tanár akar szolgálatot tenni