Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1900

I. Poór János kegyeletes emlékezete

POOR JÁNOS KEGYELETES'EMLEKEZETE, Született 1862. évi szept. hó 14-ón, meghalt 1900. évi jul. hó 14-én. A szomorú keret, melybe a boldogúlt neve foglalva van, nem ez iskolai évre vonatkozik ugyan, mert a Gondviselés a tanár-testületet megóvta minden nagyobb bajtól; de hütelen lenne magához ez iskola, hütelen lenne annak tanár-testülete, ha ott nem állana, a hol áll. A boldogúlt az 1895—96. iskolai évtől kezdve szolgálta itt a vallás-erkölcsi nevelés és oktatás szent ügyét azzal a búzgalommal, mely csak hívatott, rátermett, önzetlen lelkek tulajdona; szolgálta mindaddig, mig a kór, mely öt áldozatúl követelte, le nem taszította a kathedráról, az ö legkedvesebb helyéről, hová vissza sem eresztette öt többé. Kioltotta a minden szép és nemes iránt igaz érzékkel biró lelket tanítványai nagy fájdalmára, akik az ö atyai jóindúlatát hálás szeretettel és ragaszkodással viszonozták; tanártársai mély bánatára, kik benne a jó barátot, a szakférfiút siratják; a kegyes-tanítórend nagy veszteségére, melynek halottunk egyik büszkesége volt; a haza és egyház nagy kárára, melyek benne igaz, tántoríthatatlan, hü fiokat vesztették. Kioltotta akkor, mikor a magyar kultúra legtöbb hasznát vehette volna; hiszen a férfikor dele az igazi munkásság ideje, mikor a férfiú legtöbb odaadással szolgálhatja az ügyet, melynek zászlaja alá esküdött. Halál, miért nem kímélted meg öt! miért nem hallgattál azoknak fuldokló zokogására, kik szeretettel ápolták a nehéz í*