Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1900

I. Poór János kegyeletes emlékezete

Lapunk egyik kiváló és szorgalmas munkatársát gyászolja az elhunytban és a legmélyebb részvéttel osztozunk úgy a család, mint rendtársai fájdalmában. Legyen neki könynyü a hant! Mondjak-e még valamit? Vegyek-e el valamit a mondot­takból? Elvenni valóm nincs, de van még mondani valóm. A ki azt hiszi, hogy említettem irodalmi dolgozataival kimerítettem kéziratgyüjteményét, nagyon csalódik. Egy adag prózai dolgozat, sajna! félben maradva, egy nagy csomó vers mutatják, hogy nem hiában élte le a neki adott rövid életidőt. Mivé válhatott volna, ha a Gondviselés magasabb életkorral áldja meg, a mondottakból is kitűnik. Minden egyes prózai dolgozata, minden verse többnek, nagyobbnak mutatja az előbbinél; haladt tehát, tanult és dolgozott. Hogy költői kísérleteket már deákkorában tett, megfakúlt kéziratai bizonyítják. Hogy meglett férfikorában a társadalom nevezetesebb kérdései nem hagyták érintetlenül, említettem félben maradt értekezései a tanúi. Még csak egyet! Egy nagy halmaz újságczikkelyt találtam a kéziratok közt. Hirtelen nem tudtam eldönteni, ö írta-e, vagy nem. A nagy változatosság azután arról győzött meg, hogy olvasás közben az érdekesebb, öt érdeklő dolgokat kivágta az újságokból és megőrizte. Kölcsey jut eszembe az ö jegyzeteivel! íme előttünk áll egy tanulságos, rövid élet lefolyása. Kinek talán túlszinezettnek látszik, nyugtassa meg az a tudat, hogy a való, az igaz szine fényes, ragyogó, mint a tiszta nap. Embert állítottam az olvasó elé, aki tudta, miért lett emberré; aki előtt csak egy czél lebegett, hogy emberi méltó­ságának tőle telhető mértékben megfeleljen. És Poór János megfelelt. Nem reflectálok a temetést leíró, előttem talán isme­retlen toll adataira; én a magam tapasztalása után Ítélem meg öt. Ember volt, minőt az Isten csak jó kedvében ad; tele ambitióval, aminek alapját azonban nem az önhaszon, hanem az ideál képezte. Önhaszon után már csak azért sem töreked­hetett, mert Calasantius öltönyét vette magára, mely öltöny igazi viselőjének lelkéből kizárja azt. Ö Calasantius fia volt.

Next

/
Thumbnails
Contents