Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1900

I. Poór János kegyeletes emlékezete

E szép elismerést boldogúltunk már nem olvashatta. Márczius vége felé gyakori orrvérzés vett rajta erőt és szemei felmondták a szolgálatot. A testileg erősnek látszó férfiú, aki azonban valami lappangó kórt hordozott magában, megijedt s kért, hogy néhány napig gondoskodjam helyettesítéséről. Szívesen felajánlottam én is, a testület is szolgálatunkat annyival inkább, mert előttünk voltak a húsvéti szünetek, a mikor kipihenheti magát és baja is jobbra fordúihat. Nem úgy történt. Tudománya, a chémia, halált jósolt neki. Felkereste bizalmas orvosát Budapesten, dr. Ángyán egyetemi tanárt, aki megnyugtató válaszszal küldte öt haza. Mi örömmel vettük a hírt, csak ő nem nyugodott. Egy évvel előbb szeretett kartársát, jó barátját, szerzetes testvérét, Majorost ö vigasztalgatta, de mint cheinicus éber figyelemmel kisérte az orvos recipéit is. Mikor jeles háziorvosunk pihenést ajánlott neki, mikor a digitalist megérezte az orvosságban, tudta, hogy vége közéig. Az a lázas sietség, melylyel ügyeit rendezte — végleges helyettest kért maga helyett, a Kölcsey-Egyesületben lemondott a szakosztályi elnökségről, a polgári leányiskolában, az alsófokú kereskedelmi iskolában helyettesíttette magát — valami megrázó volt környezetére. S neki volt igaza. Mint az erős tölgy, melynek belsejét át és átjárták a férgek, úgy hervadt nap-nap után a mi betegünk is. Az életkedv, mert hiszen 38 éves korában ki kívánkozik itt hagyni a munkásság terét, nem engedte öt ágyba dűlni; a szép áprilisi, májúsi napokon még az útczán is megfordúlt. Június vége felé nem bírta többé lába. Nem szólok arról a gyöngéd figyelemről, melylyel szerzetes társai baját kisérték, nem a kitörő örömről, ha baja jobbra fordúlt; nem említem a testvéri és rokoni szeretet páratlan megnyilatkozását; constatálom a szomorú véget. Juliús 14-ikén, többszörösen kibékülve Istenével s az útolsó kenet szentségével ellátva visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Ki volt a boldogúlt, temetése alkalmával legjobban megbizonyúlt. Mint a kártékony jégeső, úgy hatott halálának híre