Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1900

I. Poór János kegyeletes emlékezete

Mint mikor felülről éhes, gyilkos kánya Lecsap az ártatlan, szép fehér galambra; Amint éles karmát belévágja tövig, Egy gyönge síkoltás, egy jajszó sem hallik: ügy esett a porba a gyilkos csapásra A világ legelső, legjobb királynéja. Sír a kegyes Nemtő és örül az Ármány A magyar nemzetnek vigasztalan sorsán! Vaj' ! lesz-e még egy szív, mely őt úgy szeresse, Lesz-e a magyarnak még egy Erzsébetje! ? A magyarok Istenéhez fordulva a költő így végzi versét: Védj meg minket s adj egy Erzsébetet nekünk! E kegyeletnek szentelt sorok után talán jó is lenne megállapodnunk és többet nem mondanunk. Igen, ha a nagy királyné képezné emlékezetünk tárgyát; de a boldogult munkássága még nem ért véget, tehát meg nem állapodhatunk; a neki szentelt kegyeletes megemlékezés további munkásságra int és sarkal. A Kölcsey-Egyesület 1898. évi deczember hó 11-én tartotta első rendes felolvasó-estélyét. A boldogúlt részt kért magának és kapott is. A programul harmadik számát ö látta el „A nők társadalmi helyzete a műveletlen népeknél" czímü ethnographiai felolvasásával. A felolvasást hallottam, volt alkalmam a kéziratba beletekinteni s mint ilyen, osztom a Szatmármegyei Közlöny tudósítójának azon jelentését: „A tartalmas, az adatokat ügyesen csoportosító felolvasás teljes elismerést aratott". 1899. ápril 25-ikén halottja volt házunknak. Egy fiatal piarista húnyta örök álomra szemét; egy piarista, kinek, mint boldogultunk ügyes csoportosítással s az adatok kellő megválasztásával megírt s a Szatmármegyei Közlöny 1899. évi 18. számában megjelent necrologja bizonyítja, ellensége nem volt, „de jóbarátainak száma legio". Majoros Endre kartár-