Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1900

I. Poór János kegyeletes emlékezete

körülmények közt megfelelt. Pap, hol annak kellett lennie; társadalmi férfiú, ha a társadalomnak szüksége volt rá. Szerény, minő az öltöny, melyet viselt. Energicus, ha energiára volt szükség. Gazdag minden szegénysége mellett, mert amije volt, mindig elég volt neki. Alig telepedett meg Nagykárolyban, rögtön felkereste a Nagykanizsán hagyott társaságot, a helyilapok szerkesztőit s felajánlotta szolgálatát; fel, mert ismerte a hatodik nagy hatalom, a sajtó értékét és erejét. Munkatársa lett mindkét helyilapnak és pedig activ munkatársa, nem zsoldért, hanem hivatásból. A Nagykanizsán hagyott Irodalmi és művészeti kör hiányát rögtön észrevette. Szerénysége nem engedte, hogy ö vesse fel a kérdést. Mintha ma is hallanám, mint kardoskodik a NagyKároly és Vidéke segédszerkesztője, Simkó Géza, hogy alakúljunk társasággá; de azt is ki merem mondani, hogy boldogúltunktól kapta az eszmét. Lassan, nagyon lassan ment, de végre mégis ment. Ment, mert mint egykor Révai, felkutatták Nagykároly intelligentiáját, a melynek kebeléből a kör megalakúlhatna. Említenem sem kell, hogy a vármegye néhai aranytollú főjegyzőjére, Kölcseyre gondoltak, akitől a kör elnevezését nyerhetné. Mintha ma történt volna, oly elevenen áll előttem a kis gyülekezet Nagy Lászlóval, Szatmár vármegye lelkes, philosophus alispánjával élén. Boldogúltunk örömtől ragyogó szemei ma is felém világítanak, mint javasol, mint ad irányt az eszmecserének. Egy pár összejövetel és megalakúl a Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület. Irodalmi szakosztályának a boldogúlt lett jegyzője, lelke, mindene. Otthon volt egészen. Megtalálta a teret, hol szép tehetségét érvényre juttathatta. Ö volt a Kölcsey-Egyesület felolvasó-estélyeinek rendezője, programmjainak megállapítója, szereplőinek elöteremtöje. Olyan egyéneket szerepeltetett, hölgyeket, férfiakat egyaránt, akik soha sem gondoltak arra, hogy valaha nyilvánosság előtt fellépjenek. Az ö bátorító, buzdító szava lelket öntött a legfélénkebb, legvisszahúzódóbb egyénekbe is. Igazi intéző szellem. Egy nagy társaság vezetésére termett férfiú. Az egyesület, mely szerény auspiciumok