Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898

— 43 —

ebben a munkájában költőnket a költők legkiválóbbjának mondja, kit minden és minden nemzetek példányképe gyanánt említ.1

A másik érdekes adat Rájnis s eme dicsőségre legke- vésbbé sem gondoló tudós Bőd Péter nevéhez fűződik. Nevezetesen Bőd Péter személyesen nem ismervén költőnket „Magyar Athénásának“ 72. 1. ártatlanul ezeket írta: „Talán mind Dorel, mind Faludi költött nevek.“ Ezért Rájnis a következő, Bőd ellen irányuló verset intéz Faludyhoz:2

„Bátor csudájok vagy magyar poétáknak.

S felette boldog, kit dicsér kegyes tollad:

S felette nyomorultt, kit gyaláz kemény tollad ;

Mégis csak immel-ámmal emleget téged Ama szapora-szavú, kevés-savú Péter,

Kit tőhegyekkel űznek a szelíd múzák;

S nem fél! de nincs is, nincs bizony, miért féljen,

Mert noha csudájok vagy magyar poétáknak,

Ámbár akarnád, nincsen olly tehetséged,

Hogy magadat, a mint illenék, dicsérhetnéd,

Vagy pedig hogy, a mint illenék, gyalázhatnád Ama szapora-szavú, kevés-savú Pétert,

Kit tőhegyekkel űznek a szelíd múzák.

Midőn pedig ezért a „Hirközlö“ valamelyik számában megrója Rájnist, újra tollat ragad s a következőleg adja okát eljárásának.3 „Hogy sokat olvasott néhai Bőd Péter, ez bizonnyára nem mentség, hanem vádolás, mert ugyanezért sokkal inkább érdemelte a megkorpázást, hogy sok olvasás után az igaz ítéletnek ösvényétől annyira eltávozott. Igaz tudós magyar volt néhai Faludi Ferencz, sokkal esméretesebb ifjúságától fogva, mint sem Bőd Péter.. Gyöngyösi után nem támadott nagyobb poéta országunkban. Magyar Cicerónak is neveztetett. Mégis Bőd Péter minden ok nélkül azt merte írni, hogy talán mind Dorel, mind Faludi költött nevek. Nem czégéres vétek-e ez? oly érdemes magyarnak híres nevét kétségessé tenni azoknál, a kik utánunk élni fognak! Ezért tehát méltán fedhettem Bőd Pétert...“ íme Rájnis mily magasra emeli — és nem

») Id. ш. 180. 1.

s) A magyar Heliconra vezérlő kalauz 22. 1.

3) Megszerzés 25. 1.