Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898
39 — alkalom földszaga1 Előnyük azonban, hogy mind a kettő szerelmi lantos. Lám Balassa is, mint vallási költő, ugyanazon szokásos eszmekörben és hangban mozog, mint társai és Amadé is minden egyéniség nélkül vállik vallásos énekeiben. Mert annak daczára, hogy Faludy objektív költő, hogy az ö lirája szélcsendes lira, melyben sehol egy hangja a szenvedélynek, hanem mindenütt az a derült nyugalom, mely távol az élet hullámveréseitől, túl a szív háborgásán, teljes egyensúlyban, bár meleg és érző tekintettel szemléli a világ folyását,2 de hangulata mégis van és hozzá eredeti úgy, hogy nincs e korból költőnk, kivel hangulatára egyeznék. Faludy egyénisége a maga nyugodt, finom és ártatlanul humoros hangulatában rejlik. Az ö géniusza örömben, bánatban határai közt lebeg, s ha a szenvedély magaslataira nem is emelkedik, de szeszélyből sem tetszeleg színlelt érzelmeivel; a mit elmond, szereti kissé áradozva, váltogatva újra-újra visszatérve ugyanarra elmondani s a részletekben keresi, de érzéke is van a finomságok iránt. Öltözködése nemesen egyszerű s önálló s bár némely díszletéhez ragaszkodni szeret (elég sok többszörösen használt kifejezésre, trópusra vagy figurára találhat az ember Faludynál), de mégis eléggé változatos. A mi pedig főleg egyénivé teszi, az azaz ártatlan humor, mely inkább a gyengébb, de kártalan csillogásokat szereti, mely ha túl lép természetén, már kelletlenkedik („Nincsen neve“). Talán a prózairó Mikes hangulata hasonló ehhez és érdekes, hogy abban is megegyeznek, hogy életük végén mindkettőjüknél a fájdalom, Faludynál rendje eltörlése miatt, Mikesnél a hazatérés lehetetlensége miatt, sorvasztja el a humor derűjét. E nyugodt és derült hangulattal, mely a klasszikusokra emlékeztet s könnyen utánzásnak látszik, egyébként is elég eredeti. Annyi legalább bizonyos, hogy Faludy lírájában — idilljein kívül — bajos volna utánzást, de még csak reminisz- czencziákat is kimutatni. A mit Toldy mond, hogy Rómában a magyar népénekek emléke, az olasz áriák és franczia chansonok izléstisztító befolyása alatt irdogálta verseit, csak feltevés s ha esetleg van benne valami való is, az legfeljebb az, hogy a verselés dallamosságára, a külalak tökéletesedésére hatottak, hiszen e müdalok dallamosságra nézve oly annyira ‘) Négyesy L.: Ara. László versei 54 1. 2) Ugyanaz. Beöthy : Kép. írod. tört. I. k. 481 1.
