Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898
35 Faludynak a vallásos líra terén sincs sok motívuma, eszmeköre még szükebb, mint világi lirájában, de a hangulat s könnyed külalak Faludyt mint vallásos költőt is kiemeli korának ily nemű gyenge költői közül. Kétségtelenül nincs meg benne az önmegalázásnak, a vergődő bűntudatnak az a mély, nem egyszer sötét hangja, mely Rádai Pál énekeiben oly feltűnő e században; Faludy szerető, alázatos hívő, de semmiségének tudatában nem borul a porba, mint Rádai. De viszont egyszerűségével, közvetlenségével és őszintén jámbor hangjával meszsze túlszárnyalja Amadé L. e nemű színtelen, erőltetett énekeit. Ha a vallásos énekek már csak kevés számuknál fogva sem számíthattak irodalmi hatásra, annál inkább feltűntek idilljei. Faludy kora az idillek divatkora volt s költőnket is főleg ezekért bámulták és dicsérték. Azóta eszthetikai Ízlésünk fejlődvén, a mi korának szinte a remekminta fényében tündökölt, ma már nem tetszik annyira, de a legszigorúbb ítélet szerint is élvezettel olvashatók ma is. Toldy1 szerint igen szépek s e nézetében osztozik Thewrewk Árpád2 is. Meg van bennük a természetesség, a mit már Révai is kiemel, mondván: „Ott mosolyog az együgyü természet, ott kellemeteskednek az elevenen festetett tettében lévő igaz pásztor ábrázolatok.“3 A beszédmód hűségre törekszik, sőt sok helyen a jó Ízlés rovására túlságosan népieskedö. Dialógjaik nem erőltettek s nem egy helyen költői színezésre'talál az olvasó. Hibájuk leginkább az, hogy Faludy pásztorai sajátságos vegyiilékei az ó-kori latingörög és magyar vonásoknak. Nem lehet tagadni, érzésük, cselekvés módjuk magyar, de emellett oly otthonosak a görögrómai mithológiában, mint akár Vergilius pásztorai. Összesen hat idillt ismerünk Faludy neve alatt. Az első, „Meliboeus“ czímü allegorikusán Fekete György országbíró dicsőségét zengi. A második Korydon és Tityrus dalversenyét adja elő, mi közben a pásztorok — eredeti gondolat Faludytól — találós meséket adnak fel egymásnak. A „Megint Pásztorversengés“ czímü szerkezetének kerek- dedségével s költői részleteivel felülmúlja az első kettőt. Meséje *) Toldy : A magy. költ. tört. 314. 1. 2) Thewrewk Á. : Fal. Fér. mezőnyei. Bp. 1875. 13. 1. 3) Győri kiadás 144. 1. 3'
