Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898

— 33 —

kifejezésekkel írja kedvesét; deli, jeles termetét, kökény szeme csillagfényét, tüzet lobbantó pillantását, alabástrom fehér nyakát, tiszta hónál tisztább vállát, gyönyörű éneklését, kedveskedő, bíztatgató mosolygását, de mindez kevés: „De mit használ, ha hamis?“ (Refrén). A „Kisasszony felelete“ nem marad adós. Visszaadja a bókokat, eldícséri: tiszta szemét s ábrázatját, tejbe mártott arczulatját, magasan költ nagy homlokát, vállát, szög haját, hajnalhasadó ajakát, de visszavágja ö is: De nem tetszik, tudom mért?

Kedvlegelő nyájassága,

Szivébresztő vidámsága,

Teljes öröm barátsága;

Paradicsom társasága:

De nem tetszik, tudom mért ?

Mert hamisnak mond azért!

Evvel, a leányos duzzogást jellemző csattanóval nyeri a szerelmi kötődés sikerült befejezését.1 Révai ki egyébként is oly nagyra becsülte Faludy költői munkásságát, így nyilatkozik elragadtatásában e költeményről: „Maga a nyájasság rakogat- hatja csak a méz ajakakra azokat a gyenge érzésű kiejtéseket is, melyeket a Kisztö Űrfi és a Felelő Kisasszony versent énekel.2 3

Egyenlő értékű evvel a „Tarka madár“ ez. kis allegória. A vágyódás a szabad élet után, vágyódása repülni a madárral, majd meg a maga — visszavonás hullámzó váltakozása a szabadságvágy egyik legsikerültebb megtestesítésévé teszi e rövid kis költeményt. Egyszerűség jellemzi; nincs rajta semmi eziezoma, semmi föllengzés, csak a szerencsés gondolattal párosult kialakult művészi érzék, mely szinte félve kerüli mindazt, mi a gondolatot virágokkal fedi be, irodalmunk egyik kis remekévé emeli. Alig van müveit ember, ki ne ismerné a kis allegóriát, mely így kezdődik:

Egy kis tarka madár víg kedvében Szép gyümölcsös kertnek ment reptében :

Ha én tarka madár volnék Én is veled elrepülnék Tarka madár.

*) Faludy Ízlésére mutat az, hogy bár eredetileg még egy versszakkal megtoldotta, mely a darab morálját adja, saját gyűjteményében már maga is elhagyta s utána a kiadások mind. L. Toldy kiad. ugyanott.

2) Révai még kiadása előtt egynéhányat a költemények közül mutatványul közöl. Csaplárnál idézve : Révai II. k. 210. 1.

3