Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898

30 —

Művészi külalakjával válik ki a „Szerencse“ és a „Forgandó Szerencse“. Amabban a forgandó szerencsét abból a szempontból énekli meg, a minőnek az a tanult, okos elme előtt feltűnik, tehát elég megvetendő állásban, a mint:

A szerencse változásin Tanult elme nem indul:

Ide s oda rándulásin Nem sértődik, nem mozdul:

Csak úgy nézi csúf játékát,

Mint a forgó karikát.

Az utóbbi inkább egy a szerencsében elbizakodott ember számára készített figyelmeztetéshez hasonlít:

Fortuna szekerén okosan ülj,

Úgy forgasd tengelyét, hogy ki ne dűlj:

Ha szépen vezetett,

Ha miben kedvezett,

Meg ne őrülj,

Fortuna szekerén okosan ülj.

Mind a kettő meglepő szerencsével adja vissza a szerencse változását, hullámzását. A „Szerencse“ képei valamivel szine- zettebbek, kifejezései hatásosabbak. Szép képet fest pld. ebben a versszakban:

Most felbillent első fokra,

Ápolgat és mosolyog:

Kebelébe ragad csókra Már megbánta, tébolyog.

De a Forgandó szerencse érdekes ellentéteivel, főleg ügyes külalakjával (az első és utolsó sorok egyezésével, mi a versszakok gondolatát, mint a visszhang adja vissza; hosszabb és rövidebb soraival, a melyek igen alkalmasak a szerencse hullámzását a ritmusban is visszaadni; anapesztusi lebegésével és csengő rímeivel) amazt határozottan felülmúlja és Faludy költészetének egyik legjobb, a magyar költészet fájának pedig egy igen kedves hajtása. Már a költő életében ismeretes volt, sőt a nép dallamot költve hozzá énekelte.1

ú Jámbor Pál : Pesti Napló 1862., 250. sz.