Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898
— 16 — De te hajócskámnak kormánytartója, Reménység Biztatsz, hogy fényes partra, s aranyra vezetsz. Nossza tehát indulj Faludim partjára Reményem, Nagy Magyar ü; te Magyar Versre fakadva köszöntsd. Jól tudom én : a mit kívánsz, azt nála találod : Bátor aranyt nem kapsz, 0 maga tiszta arany. Mint Rajnissnak eme Faludyra valóban jellemzetes szavaiból kitűnik, költőnk ebben az időben a pozsonyi kis-(elemi)-iskola igazgatója. Itt töltötte Faludy a jól kiérdemelt nyugalom napjait s a hivataloskodás és vándorlások félbeszakította irodalmi munkássága is itt indul meg újra. Ugyanis Faludy Rómából való hazatérte után ezen időig csupán két iskolai színjátékot: „Caesar Egyp- tom földjén“ és „Konstantinus Porphyrogenitus“ ez. drámákat írta meg, s csak most élhetett hajlamának, az irodalomnak. Itt írja meg s adja ki a Darrell-cyklus utolsó részét, a „Nemes Úrfi“-t (1770), Grácián „Udvari Emberéinek második és harmadik századát (1770—71) s a „Szent Ember“-t (1773). Nem zárkózott el azonban a maga munkáiba teljesen, hanem érdeklődött minden irodalmi kérdés iránt, különösen a nyelv iránt, melynek élénk szeretete tette öt magyar Ciceróvá.1 így érdeklődik a finnugor összehasonlító nyelvészetünk problémái iránt s annak legfőbb képviselőjével, Sajnovicscsal elelbeszélget egyes nyelvi tünemény felett.2 Midőn pedig Sajnovics a nemrég felfedezett halotti beszédet közli annak igazolására, hogy vajmi nagy különbség van a mai és régi nyelvünk között, azt Faludy olvasásával, megfejtésével közli.3 Résztvett továbbá a Wagner-féle frazeológiai szótár szerkesztésében is, mint Kármán Mór4 mondja, az ö auspiciuma alatt indult meg; sőt Simonyi5 határozottan Faludy irodalmi köréről beszél. Hasonló irodalmi kérdést tárgyal Faludy egyetlen egy fenmaradt levelében.6 Tudtunkkal a levél nem jelent meg még sehol, nem lesz tehát érdektelen már csak Írónk erőteljes zamatos társalgási nyelvének jellemzésére is közölni. A levél hátán ez áll: Reverendo Patri in Chro. 1) Sajnovics János : Demonstratio . . . 45. 1. 2) Sajnovicsnál. 80. 1. 3) Sajnovics id. h. 5. 1. 4) írod. tört. közlemények. 1891. I. f. 356. 1. 5) Magyar nyelv I. k. 252. e) A budapesti eg’yet. k. t. Kaprinaiana variák között.