Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1898

szór, valahányszor eszünkbe jut, hogy nem láthatjuk többé vidám arczát, melyen örökös mosoly ült, a helyzetével kibékült lélek mosolya; hogy nem élvezhetjük társalgását, melyet szeretett a maga tárgya köré vonni, melyből mindig tanúihatott tudós és laicus egyaránt.

Elköltözött nemes lélek ! vedd ez igénytelen megemlékezést az én nagy lelki fájdalmam és veszteségem igazi, őszinte, keresetlen megnyilatkozásának.

Adja meg telkednek a legjobbak jutalmát, az örök életet a Gondviselés! Porhüvelyed nyugodjék békével! Isten Veled ! Isten Veled!