Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1897

I.

Egy szerény, de nagy fontosságú tapasztalás kisérte a haladó természettudományt hosszú évszázakon át... észrevétlenül. Л milétusi Thales észrevétele, hogy a borostyánkő (elektron) dörzsölve könnyebb testeket magához von, Theophrastus „lynkurionja“, Plinius hevített „carbunoulus“-a senkit sem lelkesített, senkit sem buzdított beható, komoly vizsgálatra. Két ezer évnek kellett elmúlni, inig Gilbert (1548—1603.) angol orvos és búvár kimutatta, hogy minden test dörzsölés következtében a borostyánkőével egyező tulajdonságot nyer. E tulajdonságot villamosságnak, elektromosságnak nevezzük. Ezután Guericke és Boyle munkássága gazdagítja a dörzsölési villamosság tanát, később Hawksbee kísérletei és üveg elektromos gépe keltenek méltó föltünést.

Az igazi haladás azonban az elektromosság terjedésének és kétféle minőségének felismerésével kezdődik. Az első Gray, az utóbbi Dufay nevéhez fűződik.

Nemsokára az elektromosságnak egy uj forrása: a légköri villamosság jelenik meg a physikában, melyet Franklin (1706—1790) vezetett be.

Aepinius a melegített tormáimnál végzett kísérletei közben az úgynevezett pyro-elektromosságra bukkan.

1773-ban Walsch a Raja Torpedó néven ismert hal szerveinek vizsgálásakor az állati villamossággal ismertet meg; és Volta hatalmas szelleme a leslek érintkezésénél föllépő villamosságban az elektromosságnak kimerithetetlennek látszó forrására talál.

1823-ban a hö és villamosságnak szoros összefüggéséről, egymásba való átalakulhatásáról alkotott régi sejtelem... megvalósul. Az átalakulást először Seebeck észlelte, ki a melegségből nyert villamosságot hövillamosságuak, thermoelektro- mosságnak nevezi.