Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1896
vallásos eszménynyel jegyezzék el magukat; a harczosok kitépik májukból a haragot, szivük bői a gyűlöletet; az ur egyenlőnek hiszi magát szolgájával; a gazdagok megosztják kincseiket a szegényekkel; a titokzatos építők templomokat emelnek, melyek az égbe viszik a föld imáit, a szobrászok szenteket faragnak, a festők az áhítatba mártják ecsetjüket, a költők, mint a madarak, nem tanult nyelven zengik a Teremtő dicsőségét; a durva vashübér világ, melyből valamennyi bilincs eredt, átalakul és olvadni kezd.*) Honnan e roppant hatás, e hirtelen változás? A nem rég, még legkicsapongóbb világfi, egy egyszerű tudatlan kereskedő-segéd, ki legfeljebb az üzlet vezetéséhez értett, korának gyalázásától kisérve, tudatlanul vonult az erdő barlangjába, s mint fenkölt tudós lépett ki abból, hogy átalakítsa a világot, megtérítsen egy korhadt társadalmat, s előkészítse azt a modern eszmék befogadására. Theologiát nem tanult, s a legszigorúbb theologikus szellemben prédikált. A nép csodálattal hallgatta kenetteljes beszédeit, rajongó szeretettel gyűlt köréje, mert assisi szent Ferenczben oly férfiúra talált, ki eljött, hogy sírjon azokkal, a kik sírnak, szenvedjen, azokkal, a kik szenvednek, meghaljon az elhagyatottakért, hogy koldus legyen a koldussal, s megossza vele falatját, hogy példát adjon a szegénynek a nyomorultnak, sorsát mint viselje türelemmel, de egyúttal, hogy követendő például szolgáljon a gazdagoknak, a dülyfös hübéruraknak, s a fényűző papságnak, hogy nem a dőzsölés, az élvezés egyedüli czélja az embernek, hanem czélja különösen egy magasztos eszmény után való törekvés, melyet gyűlölettel, viszálykodással, a szegénynek megvetésével, a jognak lábbal tiprásával elérni sohasem lehet. E szavak igazságának súlyát egyszerűen mellőzni nem lehetett; az a világ, mely a pápák korholó intései felett napirendre tért, az egyszerű koldus bátor fellépése, s szavainak gyújtó hatásától érzékenyen találva megtér, s lelkes követője lesz annak, kit az imént megvetett. Hl. Incze pápa átlátva Ferencz működésének fontosságát, mely egyházilag fegyelmet, jobb erkölcsöket, politikailag pedig a városok és a nép eman- czipácziójának magvát rejté magában, megadta neki azt a jogot, a melyet másnak azelőtt sohasem adtak meg a pápák t. i. a biblia magyarázásának és a szabad prédikálásnak jogát a nép nyelvén. Mint népprédikátor megy szent Ferencz Provenceba a pápa felszólítására. Szeretettel szivében, evangéliuinos könyvvel ') Castclar.
