Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1895

III. К о

г.

1868-1895.

Hogy az előző korokban járt utón haladjak, ha röviden is, érinteni fogom a kor politikai történetét annak kijelentésével, hogy az I. Ratio óta a nevelés politikája egyik ágát teszi az összpolitikának.

E kor politikai iránya a szabadelvű irány; e szellemben iparkodik érvényre juttatni alkotásait, melyeknek száma egész legio. Legkimagaslóbb ténye e kornak az 1848-ik évi törvények életbe léptetése, illetőleg szükséghez mért módosítása; az országgyűlés és az alkotmányos centrális kormányforma állandósitása, melynek szakminiszterei vállvetve, sokszor versenyezve iparkodnak pótolni a múlt mulasztásait.

Nincs a politikának egyetlen egy ága sem, mely uj vívmányokat nem tudna felmutatni. Kár, hogy helyszűke miatt nem szólhatok e vívmányokról. De talán fölösleges is lenne; hiszen ma a hortobágyi pásztor is dróton közli gondolatát távollevő katona fiával; gulyája már nem szalad szét a gőzös füttyétől; az úri dámának nem kell hetekig várnia, mig új divatéi kalapját megkapja a világvárossá lett Budapestről; egy sürgönyébe kerül s egy éj leforgása ,alatt ide szállítja az Alföld sík rónáját átszelő sebes gőzös. Őse, ha feltámadna, nem hinné el neki, hogy beszélt pesti kereskedőjével. így van ez más téren is.

Egy évtizeddel előbb a károlyi prókátornak Budapesten kellett fölkeresnie a táblát, ha ügyében a bíróval akart beszélni ; ma a decentralísatio után elégséges, ha Debreczenbe megy. A földművelő nem kénytelen többé hónapokig vesződni