Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1895
—J66 — Lássuk tovább, minő volt népessége iskolánknak a tárgyalt korban. Bizony nem valami örvendetes képet fog mutatni, semmi esetre sem olyat, mint volt az előző kor egyes korszakaiban, midőn mindenütt azon észrevétel kíséretében számolhattam be az ifjúság számát illetőleg, hogy intézetünk a közép népességű iskolák sorába tartozik. Most, hogy a négy osztályú gymnasiumok sorába került, bátran azt mondhatjuk, hogy elnéptelenedett; hiszen a 17 év alatt 12 éven át folyton százon alul áll a növendékek száma. Azelőtt a legtávolabb eső megyék ifjai is felkeresték iskolánkat, most a város és a megye közelebb eső íalvai-, meg a szomszéd Szabolcs-, Bihar-, Középszolnok- és Ugocsából verődött össze a csekély számú ifjúság. Egy pár év főnévkönyvét átlapoztam s csak elvétve akadtam egy-egy távolabb megyéből ide vetődött ifjúra, De a városban is mintha megszűnt volna a tanulási hajlam! A bejegyzett ifjúságnak alig 33% való Nagy-Károlyból. Ki tudná ennek okát megfejteni közel félszázad után ? Nem is kutatom azért az okát, beszámolok a szomorú számadatokkal úgy, amint találtam : 1850/51-re beiratkozott 70 ifjú 1851/52-re » 72 , 1852/53-ra n 109 , 1853/54-re n no „ 1854/55-re 1} Hl , 1855/56-ra 11 114 „ 1856/57-re 11 89 , 1857/58-ra 11 95 „ 1858/59-re »3 101 „ 1859/60-ra beiratkozott 81 ifjú 1860/61-re » 83 „ 1861/62-re * 11 85 „ 1862/63-ra 11 98 „ 1863/64-re 11 81 „ 1864/65-re n 94 , 1865/66-ra 11 89 „ 1866/67-re 11 99 „ E kor tanerői ismét csak a piaristák közül valók, kik hivatásukhoz mért buzgalommal végezték nemes feladatukat a nyomás napjaiban is, kik az utókor becsülését kivált azzal szerezték meg magoknak, hogy a hatalom mindenhatóságának meg nem hódolva, a rájok erőszakolt német nyelvet visszautasítva, a magyar tannyelv mellett kötöttek kardot s ki is vitték, hogy a károlyi gymnasiumban az 50-es években is magyarúl hirdették a tudományokat. Legyen áldva emlékök. E kiérdemelt pár sor után álljanak itt sorban, amint következtek:
