Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1895

11. Kor.

A szabadságharcz leveretésétöl, illetőleg 1851—1867-ig, a kiegyezésig.

E második kort is két korszakra kellene osztanom, mert más a tanterv az úgynevezett Bachkorszakban és más tantervet ád ki 1861-ben a visszaállított helytartótanács. Tartok azonban tőle, hogy az elaprózás ártalmára lesz munkámnak, azért együtt tárgyalom az összesen 17 évre terjedő kort.

Szabadságharczunk leveretése után szomorú napok virradtak a magyarra. Kifacsarodik a magyar ember lelke, ha rágondol arra a Karaffához illő vérengzésre, melyet az osztrák generálisok véghez vittek. A szabadságért küzdő hősök rang- és osztály-, de még nem különbség nélkül is a com- promittált egyének közé soroztattak s üldözött vadként kellett rejtőzniük, hogy a vérszopó kezektől megmeneküljenek. Hazájoktól kellett megválniok azoknak, kik elől nehány hónappal előbb még futott a megfélemlített ellen; családjától kellett elválnia a hős apának s idegen állam barátságát kellett igénybe vennie. A számüzöttek keserves kenyere Ion jutalma annak, a ki a golyózápor közepette oroszlán bátorsággal küzdött. Hajléktalan, földönfutó lön a magyar vitéz, ki semmibe sem véve a halált, pusztította az ellenünk bőszi- tett horvátot és ráczot.'Az idegenből hozzánk jött vitéz generálisoknak, mert diadalról diadalra vezették a hős honvéd- ezredeket, nem hálálhattuk meg a nemes barátságot, hiszen idegenek lettünk itthon, hiszen zsandár ült a nyakunkon. Bitó, rabláncz, börtön lett jutalma annak, ki a saját jogait