Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1895
122 — 5. Hálás kegyelettel emlékezzenek meg jótevőikről s minden nap forró imát küldjenek Istenhez szülőik, tanítóik, egyházi és világi el ülj áróik, hazájok és a fejedelem jólétéért. E szép és szigorú szabályok a kívánt eredményt nem hozták meg. Soha annyi kicsapott tanulót, mint e 44 év alatt, pedig 1847. nyárutó 3-án 364. sz. a. köröztetett V. Ferdi- nánd királynak egy rendelete, melynek értelmében „az iskolából való végkitiltás csak nagyobb súlyú kihágás, vagy mások veszélyes elcsábítása miatt a tanoda kerületi Főigazgatóságnak eleve följelentése mellett történhető.“ Intézetünk e tekintetben is példás kivételt képez; legalább kutatásaim közben nem akadtam két ifjúnál többre, kiket az intézetből el kellett volna távozhatni; ezek közül az egyik, mint ismétlő, secundába esett, következőleg nem járhatott tovább iskolába; a másik pedig lopás miatt záratott ki. Nem kutatom az okát a tömeges kizáratásoknak, csak úgy mellesleg említem meg, hogy nem a fegyelmi szabályok következményei voltak, hanem az idők jelének kell tekin- tenünk. Hogy intézetünk e tárgyalt korszakban magas színvonalon állott, semmi sem bizonyítja jobban, mint bizonyítják a főigazgatói leiratok, melyek a felküldött jegyzőkönyvek kíséretében érkeztek az igazgatósághoz ; a legtöbb minden Észrevétel nélkül érkezik vissza; sok a legmelegebb hangon ad kifejezést a fensőbb tanhatóság megelégedésének; sőt egy 1806. évi nov. 9-én kelt főigazgatói leirat a helytartótanács elismerését közli a gymn. akkori igazgatójával, a nagytudo- mányú Hannulik Jánossal, melyet a főigazgatói látogatásról felvett jegyzőkönyvvel érdemelt ki a derék igazgató. Ez talán még a múlt korszak záró évére tartoznék még, de itt is felemlíthető volt, mivel az 1806/7. tanév elején érkezik le a dicséret, másrészről meg ugyanazon Hannulik János még tovább is az intézet élén áll. E derék férfiú még más elismerésben is részesül. Nevezetesen az uj systema behozatala új könyveket is igényelt; azért is a helytartótanács 1806. nov. 11-én tartott gyűléséből kifolyólag arra kéri fel Hannulikot, szerkeszszen egy latin Chrestomalhiát, mint olyan, “a kinek a latin litteraturában nagy jártassága van. Vagy, folytatja a leirat, ha ő e közjót czélzó munka megírásában gátoltatnék, e tiszt P. Subányi Gáborra, ugyanazon intézet tanárára, bizatik, a ki vagy maga,
